Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - R. Várkonyi Ágnes: Végig nem vitt viták. A szatmári béke a történetírásban IV/763
794 R. VÁRKONYI ÁGNES volt bátorsága" nyílt színvallásra Rákóczi előtt, aki a Konföderáció emigrációba vonult csoportjával „a háború folytatása mellett döntött".13 2 A Rákóczi-emigráció lengyelországi körülményeit, kapcsolatait és politikai súlyát tárta fel Hopp Lajos (1927-1996), aki elkészítette Mikes Kelemen műveinek kritikai kiadását, felfedezte a fordító Mikest, rekonstruálta a fejedelem és ifjú hívei franciaországi életét.13 3 Francia diplomáciai kutatásai eredményeivel Köpeczi Béla (1921-2010) A bujdosó Rákóczi című monográfiájában csaknem száz oldalon foglalta össze a béke történetét. Időhatárait 1710 novembere és az 1713. évi utrechti béke közöttjelölte ki. Elhatárolta egymástól a megegyezést siettető Károlyi és a jobb béke érdekében a tárgyalásokat elhúzó Rákóczi álláspontját. Hangsúlyozta, hogy az amnesztiát adó császári állásponttal szemben Rákóczi a szabadságharc jogosságának elismeréséhez ragaszkodott, és bízott benne, hogy külföldi hatalmak közvetítésével biztosíthatja az Erdélyi Fejedelemség államiságát. Kidolgozta az orosz-francia szerződés tervét és összefüggését a török-orosz háborúval. Rákóczi és Károlyi viszonyában a politikai és a morális ellentétet hangsúlyozta. Ismertetette Rákóczi elítélő véleményét a tudta és beleegyezése nélkül megegyező generálisáról. Károlyi döntését Köpeczi rövidtávon helyesnek minősítette, bár mivel időnek előtte békélt meg, tragikai, morális vétséget követett el. Hangsúlyozta, hogy a kompromisszum sem jöhetett volna létre Rákóczi szabadságharca nélkül. Hosszú távon a fejedelem törekvését tekintette helyesnek. Feltárta Rákóczi intenzív diplomáciai kísérleteit, hogy Erdély ügyét foglalják be az univerzális békébe. Az utrechti béketárgyalások és Erdély című fejezetében megállapította: főleg Franciaországot terheli a felelősség, hogy Erdélyt nem foglalták be az általános békébe.13 4 Magyari András (1927-2006) Erdély helyzetében a Habsburg uralomváltással bekövetkezett változásokat és a szabadságharcban a románok részvételét vizsgálva kimutatta a szatmári béke katonai és politikai tényezőinek összefüggéseit.13 5 Zachar József (1943-2009) bécsi kutatási eredményeivel alaposan hozzájárult az 1710-1711. évi katonai erőviszonyok tisztázásához. A Magyarországon állomásozó császári csapatok létszámát megállapítva hangsúlyozta, hogy az utánpótlási gondokkal küzdő hadvezetés Magyarországon jórészt Rákóczi katonáival igyekezett ezredeit feltölteni. Korrigálta Pulay makacsul tovább élő állítását a béketárgyalások kezdeti időpontjáról.13 6 Ismertette a bujdosó Rákó"" Heckenast Gusztáv: A szatmári béke 1711. In: Magyarország hadtörténete. I. k. Főszerk. Liptai Ervin. Bp. 1985. 396. 133 Hopp Lajos: A Rákóczi-emigráció Lengyelországban. Bp. 1972.; Uő: Mikes Kelemen. Életút és pályakezdet. Szerk. és a képeket vál. Tüskés Gábor. Bp. 2000. 134 Köpeczi B.: A bujdosó Rákóczi i. m. 48-113., főként 60-62., 104-113.; Köpeczi Béla: Erdély az utrechti béketárgyalásokon egy kuruc diplomata szemével. In: Emlékkönyv Imreh István születésének 80. évfordulójára. Szerk. Kiss András - Kovács Kiss Gyöngy. Kolozsvár 1999. 310-318.; Uő: Rákóczi és Károlyi. In: „...kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom..." Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés". Szerk. Takács Péter. Nyíregyháza 2003. 7-12., valamint 1. még erre Tóth Ferenc e számbeli írását. 135 Magyari András: A Rákóczi-szabadságharc főbb politikai és katonai problémái 1710-1711-ben. In: Évek az ezerszázból. Kortárs erdélyi történészek. Szerk. Dávid Gyula - Veress Zoltán. Stockholm 2002. 162., 171. 136 Zachar József: Kuruc katonák az emigrációban. In: Az államiság védelmében. Szerk. Czigány István. Bp. 2002. 283-311.; Uő: A szatmári béke bécsi szorgalmazója: gróf Pálffy János tábor-
