Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - R. Várkonyi Ágnes: Végig nem vitt viták. A szatmári béke a történetírásban IV/763
790 R. VÁRKONYI ÁGNES te ki a fejedelem minősítését: „Nem békesség, hanem fegyver által való meggyőzetés..." - mintegy jelezve, hogy Rákóczi határozott és más békekoncepcióval rendelkezett, bár kezdő kutató lévén, valódi tartalmáról még mit sem tudott, hiszen Rákóczi békekoncepcióját a korabeli normák összefüggésében addig még senki nem tárta fel. A szabadságharc újonnan kifejtett eredményei, a magyar államiság korszerűsítésének szociális, gazdasági kezdeményezései, a vallásszabadság kérdése vagy a művelődéspolitika ugyancsak nem kapcsolódott össze a béke értékelésével, csupán az Erdélyi Fejedelemség kapott erős hangsúlyt. Viszont a társszerző Köpeczi Béla, bár a francia-orosz szövetség előkészítését még nem hozhatta közvetlenebb összefüggésbe a békefolyamattal, A magyar ügy és az általános béke fejezetcímével is jelezte már a szatmári béke nemzetközi holdudvarát és nyitott kérdéseit.11 8 Az 1950-es évek végétől a 17-18. század megközelítésében és a Rákóczi-szabadságharc kutatásában a módszerek és az elméleti értelmezés tekintetben nagyonjelentős változások zajlottak le. Több éves bezártság után megnyílt a kutatási lehetőség az erdélyi, kárpátaljai, szlovákiai és főleg a kincsesbányának tekinthető ausztriai levéltárakban. Új források kerültek kiadásra és addig ismeretlen területek tárultak fel, új eredmények születtek. Alapvető művek jelentek meg a historiográfia, az eszmetörténet és a diplomáciai kapcsolatok tárgykörében. A feltáruló történeti mélység feszültségei heves vitákban robbantak ki a nemzeti kérdésről, az abszolutista államrendszerről, a Habsburg Birodalom/Monarchia jellegéről, az értelmiségről és a művelődéstörténetről. A determinista felfogást elutasító szempontrendszer alapján került vizsgálatra, hogy az Oszmán Birodalom hatalmi szférájából kiszabadult Magyarország előtt alternatív lehetőségek nyíltak jövőbeli útjának kialakítására és jelenlétének biztosítására a hatalmi egyensúlyra törekvő Európában. Érvényesült a közép-kelet-európai összefüggésekben a hosszú távú fejlődés fogalma, a politika realitása az időkomponens alapján került mérlegelésre az interdiszciplináris látásmóddal együtt. Mivel a szabadságharc államának intézményes politikai irányítói a kereskedelemben és a protoindusztrializációban érdekelt, vállalkozó, művelt és képzett magyarországi és erdélyi főúri és köznemesi rétegből kerültek ki, miként a Magyar Királyság nyugati régióiban a főúri elit és a bécsi udvari arisztokrácia is, heves gazdasági konkurenciaharcokat vívtak egymással, a központi hatalommal és a különböző érdekkörökkel. Következésképen a magyar rendek általánosító merev fogalma pontosítást követelt. Noha az 1964-ben kiadott Magyarország története már — részben meghaladva az ún. kuruc-labanc álláspontot — a szatmári békét kompromisszumnak minősítette,119 és megjelent néhány részletkérdést érintő forrás és tanulmány is,12 0 de csak az ] 970-es évek közepére értek be annyira — a többnyire a Történettudományi Intézet falai között zajló — viták, hogy az új források alapján a szabadságharc 118 Uo. 304-305., 315., 320. 119 Magyarország története. Főszerk. Molnár Erik, i. m. 315. (A vonatkozó fejezetet R. Várkonyi Ágnes írta.); Ankét a Magyarország története című kétkötetes műről. Gyorsírói jegyzőkönyv. Kiadta a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Titkársága. 1967. 120 Szendrey István: A szatmári béke első kihirdetése. Gróf Pálffy János pátense. In: Acta Universitatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth nominatae 2. (1955) 125-128.; Kállay István: Adatok a Rákóczi-szabadságharc végnapjainak történetéhez. Levéltári Közlemények 33. (1962: 3-4. sz.) 138-149. Forrásokat tett közzé a szatmári békéről: Rákóczi tükör i. m. I—II. passim.
