Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK AZ 1711. ÉVI SZATMÁRI BÉKE TÖRTÉNETÉRŐL - R. Várkonyi Ágnes: Végig nem vitt viták. A szatmári béke a történetírásban IV/763

786 R. VÁRKONYI ÁGNES holott nem volt az". Helytelen, hogy „a lírai történetszemlélet a majtényi jele­netet gyászos, leverő" eseménynek tekinti, holott „nem szomorú fegyverletétel történt, hanem ünnepélyes aktus". A toleráns császár azt is megadta, amit nem kértek, de hogy „Szatmár nem Világos", az Rákóczi érdeme, és a fejedelem „he­lyesen cselekedett, hogy nem fogadta el" azt.9 5 Merőben új összefüggésekbe Szekfű Gyula helyezte Trianon után a szatmá­ri békét.9 e Rendkívüli historiográfiai érdeklődését9 7 jelzi, hogy más műveiben is vissza-visszatért a békére, hatalmas anyagot gyűjtött össze, mivel Károlyi Sán­dorról készült monográfiát írni.9 8 A nevezetes Magyar történet lapjain Szekfű a bécsi békét megkötő Bocskai Istvánt „nagy magyar realistá"-nak nevezte és Deák Ferenc elődjét látta benne, a „nagyszájú bécsivel", Melchior Khlesl kancellárral szemben a „Bismarcki magyart", akinek békekötése előre nem láthatóan a ki­egyezést és a Pragmatica Sanctiót készítette elő.99 A szatmári békét azonban merőben másként értelmezte, mint ifjú korá­ban. Most már nemcsak Mohácshoz, hanem Trianonhoz is csaknem hasonló, korszakos jelentőségű eseménynek tekintette, és nem a kiegyezés előképét látta benne, mint előtte jó néhányan és A száműzött Rákóczi lapjain némileg ő is. Már megírta a Három nemzedéket, és úgy látta, hogy a magyar társadalom egyik rétege sem élt a kiegyezés nyugodt korának lehetőségeivel.10 0 A tárgyalás történetét itt is változatlanul Pulay alapján követte. Lukinich zárófejezetének címére válaszul idézte Thaly 1865-ben kifejtett értékelését Károlyi lépésének jogosságáról, de azt is hangsúlyozta, hogy az „árulás" vádját ugyancsak ő ter­jesztette el. Bár úgy látta, hogy „nagy hatása volt a Görgey-ellenes vádnak is, valamint annak a gyermekesen fortélyos felfogásnak, hogy a nemzetnek buká­sai esetén bűnbakokra van szüksége, hogy önérzetét fenntarthassa".10 1 Vitába szállt Lukinich véleményével, szerinte a tárgyalások menetét Rákóczi akkor sem fordíthatta volna meg, ha bejön az országba. Mert „a felkelés évek óta hal­doklott".10 2 Véleménye szerint a reménytelen hadi helyzetben „két magyar em­ber együttműködésének sikerült a bukott ügynek békés likvidálása". Hangsú­lyozta, hogy a fejedelem a Konföderáció nevében kívánta a megegyezést, Káro­lyinak viszont volt bátorsága „a konföderáció fantomjától elszakadni". Főleg a francia és az orosz kapcsolattal foglalkozott, és az Erdélyi Fejedelemség ügyét úgy vitte el az utrechti béketárgyalásokig, hogy még az Angyal Dávid által fel­tárt angol kapcsolatait sem említette meg. Ezúttal Szekfű elsőként helyezte a szatmári békét és következményeit az abszolutista államrendszer és a magyar rendiség viszonylatában a történelem 95 Balla A.: i. m. passim. 96 Szekfű Gy.: A száműzött Rákóczi i. m.; Uő: Magyar történet. IV 2. bőv., teljes kiad. Bp. 1935.; Lő: Károlyi és Bercsényi a szatmári béke előtt. Akadémiai tagsági székfoglaló 1940. április 22-én. Ki­adta: Czigány István: Egy kiadatlan akadémiai székfoglaló. Hadtörténelmi Közlemények 103. (1990: 3. sz.) 140-149. 97 Erős Vilmos: Szekfű historiográfiai koncepciója. In: A negyedik nemzedék i. m. 101-111. 98 Szekfű Gyula: Mit vétettem én? Bp. 1918. 98-100.; Szekfű Gy.: A magyar állam életrajza i. m. 147. 99 Szekfű G.: Magyar történet i. m. 381-383., 386. 100 Ifj. Bertényi Iván: Szekfű Gyula a kiegyezésről. In: A negyedik nemzedék i. m. 136-170. 101 Szekfű Gy..'Magyar történet i. m. 602. 102 Uo.

Next

/
Thumbnails
Contents