Századok – 2012
MŰHELY - Kozári Monika: Az állam és a társadalombiztosítás a kiegyezéstől a második világháborúig III/683
700 KOZÁRI MONIKA toknak a közvetlen anyagi felelősségét, akik megszegték a balesetelhárító- és óvó rendszabályokat.4 3 Az Országos Pénztár működése A központosított rendszer már jóval hatékonyabb volt, mint a korábbi. Működésében a nehézséget az okozta, hogy jóformán minden anyagi alap nélkül indították be, és mivel a bevételek nem tudták fedezni a kiadásokat, hamar pénzügyi zavar támadt. A bevételek azért voltak alacsonyak, mert alacsonyan szabták meg a hozzájárulás mértékét, és mert a befizetési fegyelem sem volt megfelelő, a munkáltatók egy jelentős része a gazdasági válságra, később a balkáni háborúra hivatkozva nem teljesítette a befizetési kötelezettségét.4 4 Az Országos Pénztár akkor alakult, amikor a gazdasági válság még éreztette hatását és nehéz anyagi helyzetben kezdte meg a működését. Az állam részéről elvárás volt, hogy a pénztár tartsa magát távol a politikától, és semmiképpen ne legyen a munkásmozgalmat támogató szerv. Az Országos Pénztár felügyelete alatt 97 kerületi munkásbiztosító pénztár működött, amelyeknek jelentős része az 1907-ben alkotott törvénynek alapján jött létre. Rajtuk kívül 3 magánegyesületi betegsegélyező pénztár működött, a Budapesti Cipésziparosok és Segédek Betegsegélyező Egyesülete, a Debreceni Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesületének Betegsegélyező Pénztára és a Magyar Hajózási Egyesület Betegsegélyező Pénztára. Az Országos Pénztár 1909-ben közel 20 millió koronával gazdálkodott.45 Ennek 40%-át táppénzekre fordította. Tehát a táppénz volt a legnagyobb tétel, több mint 7 és fél millió korona. 18%-ot, 3és fél millió koronát tettek ki az orvosi költségek, 17%-ot, 3,3 millió koronát a gyógyászati ellátás. 15% volt a kezelési költség, közel 3 millió korona. Ezek mellett a költségvetés 9%-a kórházi és szanatóriumi költség, 2% gyermekágyi és szülésznői díjak, 1% pedig vegyes költség. A Pénztár által foglalkoztatott orvosok védték a maguk érdekeit. Egyrészt a korábbinál jobb díjazást akartak kiharcolni, évenként legalább 6 koronát tagonként, másrészt érdekeltek voltak abban, hogy a biztosítottak köre ne táguljon ki nagyon, mert az veszélyeztette volna a magánorvosi praxisaikat. Az orvosi költségek valóban évről-évre nőttek, 1911-ben már 5,4 millió koronát tettek ki. Egy tagra 1908-ban 3,46 korona esett, 1911-ben már 4,87. Ez azonban még mindig elég messze volt az orvosok által követelt 6 koronától. 1911-ben megegyezés született a pénztárak és az orvosok között, annak ellenére, hogy a belügyminiszter összeférhetetlennek minősítette a közszolgálatban álló orvosoknak a pénztárak általi alkalmazását, a pénztárak orvosai közül pedig sokan járási, városi vagy törvényhatósági orvosok voltak, tehát közszolgálatban álltak. 43 Laczkó István: i. m. 84. 44 Czúcz Ottó: Szociális jog, i. m. 73. 45 A pontos adat: 19 909 711 korona volt a kiadás, a bevétel viszont mintegy 800 000 koronával kevesebb. 1: Laczkó István: i. m. 87.
