Századok – 2012
MŰHELY - Kozári Monika: Az állam és a társadalombiztosítás a kiegyezéstől a második világháborúig III/683
AZ ÁLLAM ÉS A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS. 691 ségét tömörítette az Általános Pénztár ekkor, mindössze alig több mint hat százalékát. Az 1884. évi XVII. tc., az ipartörvény jelentős állomása volt a társadalombiztosítás kialakulásának. Szabályozása szerint ugyan a betegsegélyező pénztár létrehozása jogilag önkéntes volt, ahol azonban a betegsegélyező pénztár létrejött, ott a segédek és gyári munkások részére a tagság kötelező volt, tehát ez a rendelkezés is a kötelező társadalombiztosítás irányába mutatott. A törvény előírta, hogy a segélypénztári járulék céljára a segéd vagy a gyári munkás béréből legfeljebb 3% vonható le.2 9 A munkáltató köteles volt hozzájárulni a segélypénztár fenntartásához, méghozzá a harmadával annak az összegnek, amelyet a segéd fizet be a pénztárba. A segélypénztár kezelésében egyenlő számban kellett részt venniük a segédeknek és az iparosoknak, a bizottság elnöke pedig az ipartestület elnöke volt. A szabályozás megpróbált gátat szabni annak, hogy a társadalombiztosítás a munkásmozgalom anyagi bázisa legyen. Sztrájk esetén a sztrájkoló munkások a segélypénztártól segélyt nem kaphattak. Az ipartörvény társadalombiztosítási szabályait csak átmenetinek tartották, ezeket a kérdéseket önálló törvényben akarták szabályozni. 1891-ben valóban megszületett a törvény a kötelező betegségi biztosítás bevezetéséről. A magyarországi munkásmozgalom ellenezte a vállalati betegsegélyező pénztárak megalakítását. Azt akarták elérni, hogy a kormány biztosítsa, hogy a munkások teljes egészében maguk kezeljék segélyegyleteiket. 1885 februárjában kérvényt nyújtottak be az országgyűléshez a betegségi és baleseti biztosítás megteremtéséről, és arról, hogy az ellenőrzést ruházza a törvény az illető szakmához tartozó és az adott szakmabeli munkások által választandó munkásfelügyelőkre. Az 1889 márciusában Budapesten tartott népgyűlésen arra szólították föl a kormányt, hogy a betegség esetére kötelező biztosítással az Általános Pénztárt bízza meg. A magyar minisztertanács tudatában volt annak, hogy a munkások betegségi és baleseti biztosítása megoldandó feladat és azzal is, hogy szociális intézkedésekre szükség van a munkások életkörülményeinek javításához, az elégedetlenség mérsékléséhez és ahhoz, hogy a munkások ne csatlakozzanak tömegesen a munkásmozgalomhoz. Az 1880-as évek végén megkezdődött a törvényjavaslat előkészítése. Irányi Dániel 1887 februárjában munkásvédő törvényeket sürgetett, megelőzendő a nagyobb társadalmi megmozdulást, „vad kitörést". A szociáldemokratákat egyáltalán nem pártolta. Széchenyi Pál gróf földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter egyetértett Irányival, hogy „humánus törvényekkel" elejét kell venni azoknak a veszélyeknek, amelyek a munkások számának szaporodásával fenyegetnek. Asbóth János konzervatív képviselő is ezen a véleményen volt és a szociálpolitikai kérdések „beható tanulmányozását" sürgette. Volt foganatja, mert a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium még abban az évben megkezdte a betegségi biztosítási törvény előkészítését. Először adatgyűjtés kezdődött és a külföldi szabályozást akarták megismerni. Ezért a közös külügyminisztériumon keresztül az Oszt-49 Laczkó István: i. m. 112-123.
