Századok – 2012
MŰHELY - Kozári Monika: Az állam és a társadalombiztosítás a kiegyezéstől a második világháborúig III/683
AZ ÁLLAM ÉS A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS. 687 közé, mint amilyeneket a céhes világ biztosított számukra.1 4 Szemléletüket a politikatörténet „konzervatív liberalizmusnak" nevezi. A dualizmus korának politikusai az állam teherbíró képességéből és a megoldandó feladatból indultak ki. A munkásság létszáma elég nagy ütemben növekedett. Ezek az emberek kiszakadtak a korábbi közegükből, ahol élveztek bizonyos biztonságot és támogatást a család, a község vagy az egyház részéről.15 A városba költözéssel ezek a korábbi kapcsolatok felszámolódtak, az állam beavatkozására volt szükség ahhoz, hogy a mindennapok szociális gondjai megoldódjanak, vagy legalább enyhüljenek. Az ipari munka természetéből adódóan veszélyes. A balesetek terheit, amíg lehetett, az állam egyoldalúan a munkáltatókra hárította. Majd rákényszerült, hogy a munkáltatók és a munkások együttes nyomásának engedve lépjen. A munkások életkorából adódóan előbb jelentkezett tömeges problémaként a baleset- és a betegségi biztosítás iránti igény, mint a nyugdíj kérdése. (Amivel persze nem szándékozom azt mondani, hogy idősebb munkás egyáltalán nem volt, mindenki egy ütemben öregedett volna.) Az Osztrák-Magyar Monarchia Magyarországának történetébe már nem fért bele a munkások nyugdíj intézményének megalkotása. A századfordulón már szórványosan, néhány gyárban, nem államilag szabályozottan, hanem saját kezdeményezésből, elkezdtek gondoskodni a saját tisztviselőik és művezetőik nyugdíjáról, az érintettek bevonásával. Sem a kiegyezést követően, sem az I. világháború után egységes, mindenkire kiterjedő nyugdíjban egyáltalán nem gondolkodtak. Ennek megteremtésére csak a II. világháború után került sor. A kötelező társadalombiztosítás előzményei A kötelező társadalombiztosítás előzményeinek tekintették a bányamunkások önsegélyét, majd a bányatársládákat1 6 , és az ipari munkások biztosításánál az 1840:XVI. törvénycikket. Ez volt az első olyan törvény, amely az alkalmazott betegségére tartalmazott rendelkezést. Ettől kezdődően néhány más, az 1870-es években hozott törvényt is ide soroltak egyes rendelkezései miatt, míg az 1884:XYII. tc., az ipartörvény részletesebben nem szabályozta a kérdést.1 7 A munkások kezdetben segélyegyleteket hoztak létre, és a gyáripar fejlődésével gyári egyesületek is alakultak. Abban, hogy a munkások önkéntes tár-14 Ezt a folyamatot jól szemlélteti például a kéményseprők helyzete, amelyet Szulovszky János részletesen bemutat könyvében. Szulovszky János-. Füstfaragók. Studia Folcloristica et Ethnographia 32. Debrecen, 1992. 307. 15 Gyáni Gábor: A szociálpolitika múltja Magyarországon. Bp. 1994. História. MTA Történettudományi Intézete. 5-7. 16 A bányászok biztosításáról lásd: Kozári Monika: Bányatársládák és bányanyugbér biztosítás. In: Pénztörténet - Gazdaságtörténet. Tanulmányok Buza János 70. születésnapjára. Bp.-Miskolc, 2009. 213-219. Laczkó István is egy teljesen önálló fejezetet szentelt a bányanyugbér kérdésének, mert a bányamunkásság biztosítása egészen 1950-ig elkülönült a munkásság egyéb rétegeinek a biztosításától. Laczkó István: i. m. 7-27. 17 A magyar társadalombiztosítás ötven éve. 1892-1942. Bp. é.n. Kiadta az Országos Társadalombiztosító Intézet. 10-11. (A továbbiakban: A magyar társadalombiztosítás); Gyáni Gábor: A szociálpolitika múltja, i. m. 8-11.
