Századok – 2012
MŰHELY - Kozári Monika: Az állam és a társadalombiztosítás a kiegyezéstől a második világháborúig III/683
AZ ÁLLAM ÉS A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS. 685 termelés versenyképességéhez fűződő érdekek sérelme nélkül fakasszam a legtöbb szociális előnyt a dolgozó népesség számára."7 A II. világháború után a szocialista államnak ideológiai-politikai okok miatt az volt a törekvése, hogy bemutassa, a dolgozók helyzete a kiegyezés utáni polgári államban, majd a Horthy korszakban még fokozottabban, sanyarú volt. Hogy a dolgozók szociális problémáit először a Tanácsköztársaság próbálta a rendelkezésére álló időben rendezni, majd valóban csak a szocialista állam gondoskodott róluk. A kérdéssel foglalkozó társadalombiztosítási szakember azonban tudta, hogy ez ilyen sarkosan nem igaz, ezért azt az utat választotta, hogy leírta tényszerűen milyen volt a társadalombiztosítás a dualizmusban, majd a Horthy korszakban, az eredeti törvényekre és a Rendeletek Tárára támaszkodva, és ezt kommentálta.8 Ha ezeket a kommentárokat lehántjuk róla, egy korrekt szakmunkát olvashatunk, amiből jól látható, hogy a kezdeti lépések a dualizmusban történtek és a Horthy korszakban is volt társadalombiztosítás. Az 1867 és 1945 közötti évtizedekben hozott intézkedéseket azonban lekicsinyelte és kétségbe vonta, hogy az akkor dolgozó szociálpolitikusok őszintén akartak javítani a munkások, általában a dolgozók életkörülményein. „Egyesek a társadalombiztosítási intézmény létrejöttét is a munkáltatók és az állam jószívűségével magyarázzák. Erre utal a német társadalombiztosítást a XIX. század második felében rendszerbe foglaló törvény indoklása is, és ezt mutatja a mi első öregségi biztosítási törvényünk bevezetése is, amely a dolgozó tömegekről való atyai gondoskodást hangsúlyozza."9 Könyve további részéből kiderül, hogy Laczkó István is tudatában volt annak, nyugdíjtörvények az 1870-es évek óta születtek Magyarországon, a tisztviselő, a tanár vagy a vasutas is „dolgozó", vagyis nem ez volt az első öregségi biztosítási törvényünk. Kovrig Béla pedig Frisch Ferenc statisztikussal egy 353 + 942 oldalas (egy kötetbe kötött) könyvet szentelt annak, hogy elmagyarázza, milyen előképek, előzetes felmérések, számítások és elvek alapján alakították ki az 1928-ban meghozott öregségi stb. törvényt.10 Laczkó István szemükre vetette még a „burzsoá szociálpolitikusoknak", hogy a többségük egyszerűen „szegényügyként" — ezt ő tette idézőjelbe — kezelte a szociálpolitikát. Ezt az állítását Horváth István miniszteri tanácsosnak 7 Idézi Dr. Laczkó István: A magyar munkás- és társadalombiztosítás története. Bp. 1968. Táncsics Könyvkiadó, 5. 8 Például az 1891: XIV törvénycikkről, a kötelező betegségi biztosításról írja: „Az állami intézmények, a törvényhatóságok, a községek, az államvasutak, a posta és az állami gyárak kinevezett alkalmazottaira nem terjedt ki a törvény hatálya. A biztosítás hiányát jobb és elsősorban biztonságosabb munkakörülmények pótolták. Ez az intézkedés — amely azután társadalombiztosításunkban a felszabadulásig érvényben maradt — elsősorban azt a célt szolgálta, hogy a dolgozók különböző kategóriái közé éket verjen." Laczkó István: A magyar munkás- és társadalombiztosítás, i. m. 50. Vagy ugyanerről a törvénycikkről: „... bár voltak haladó vonásai - alapvetően az uralkodó osztály politikai célját képviselte, tehát munkásellenes volt." Laczkó István: A magyar munkás- és társadalombiztosítás, i. m. 60. 9 Laczkó István: A magyar munkás- és társadalombiztosítás, i. m. 5. 10 Dr. Kovrig Béla - Dr. Frisch Ferenc: Öregségi és rokkantsági biztosítás. Bp. 1928. 942. A Munkaügyi Szemle Kiadványa. Laczkó István is tudott erről a munkáról, mert bár a Felhasznált Irodalom jegyzékében nem tüntette föl, rögtön az első jegyzetben hivatkozik rá.
