Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Újvári Hedvig: Theodor Herzl újságírói pályájának főbb állomásai a Neue Freie Presse előtt III/665
678 ÚJVÁRI HEDVIG terv, hogy Oskar Blumenthal után Herzl vegye át a Berliner Tageblatt színházkritikai rovatának vezetését. A berlini Wallnertheater azonban műsorra tűzte a Seine Hoheit című darabját, és az 1888. március 18-i bemutató sikert aratott mind a közönség, mind a kritikusok körében. A németországi lapok közül még a müncheni Allgemeine Zeitungé hozott le írásokat Herzltől. A főszerkesztő, Dr. Hugo Jacobi felkérésére válaszolta, örömmel veszi a lap megkeresését, hogy számára tárcákat írjon.85 Legszívesebben a bécsi színházi élet történéseiről számolna be, lehetőleg nem túl gyakran, 2-3 hetente. Stílusában nem sablonos szövegekre gondolt, hanem követni kívánta „az új franciák", pl. a Nestor Roqueplan, Alphonse Karr, Francisque Sarcey és Albert Wolff által meghonosított új stílust, azaz a csevegést (Plauderei), még akkor is, ha az valamelyest a bemutatott darab rovására megy. 1891. október 1-én szüleihez címzett levelében már büszkén jelentette ki: „Ma már Németország legnagyobb lapjai nyitva állnak előttem." A nem várt felkérés azonban ezután következett. A cél előtt: Párizs Herzl újságírói célja egyértelmű volt: jelen lenni a Neue Freie Presse tárcarovatában. Az ide szánt írásokról már 1882-ben kikérte Heinrich Kana véleményét.86 Kézirataival rendszeresen próbálkozott, de nem járt szerencsével. A Venus megjelenése után bízott egy kedvező könyvbírálatban, valamint egy tárcája megjelenésében,87 de ez is elmaradt. 1887 októberében egy, a Fremdenblattban megjelent feuilletonja kapcsán hírét vette, hogy a Neue Freie Presse szerkesztője, Eduard Bacher kedvezően nyilatkozott a »Der Neue Pygmalion« című írásáról. Ezen felbátorodva írt Bachernek, s feltárta szándékait, ugyanúgy, ahogy tette ezt már két évvel ezelőtt is Moriz Benediktnek.88 Utóbbi akkor arra kérte, hogy szerezzen újságírói tapasztalatot. Herzl ennek eleget is tett, hiszen publikált a legjelentősebb bécsi lapokban: tárcalevelei jelentek meg a Presseben (1886), a Neues Wiener Tagblattban (1885), a Fremdenblattban (1887), illetve a legtöbb a Wiener Allgemeine Zeitungban (1887), melynél a tárcarovat szerkesztőjeként is dolgozott, vezette a színház rovatot, s alkalmanként riportokat is írt. Ezekkel a referenciákkal, kiegészítve a Berliner Tageblattnéà végzett tevékenységével — ahol Blumenthal után Paul Lindau mellett az ő neve is felmerült mint a lap színházi referense89 — 1887 őszén ismét állásra jelentkezett a legnagyobb presztízzsel 84 Az 1798-ban alapított orgánum független-liberális irányultságú politikai napilapként határozta meg magát. 85 An Hugo Jacobi, 1890. február 7. 86 An Heinrich Kana, 1882. július 8. 87 An die Eltern, 1887. március 4. 88 An Eduard Bacher, 1887. október 14. Az anticionista beállítottságú Mori(t)z Benedikt (1849-1920) 1872 óta szerkesztőként állt a lap szolgálatában, majd 1880-tól haláláig az újsággal kapcsolatos kereskedelmi ügyekért felelt. 89 Oskar Blumenthal (1852-1917) a berlini lap színikritikusa és a tárcarovat vezetője volt 1887-ig, majd az általa alapított Lessing Theater vezetőjeként dolgozott. Feladatait a lapnál az író, újságíró, színházvezető Paul Lindau (1839-1919) vette át.
