Századok – 2012
TANULMÁNY - Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a politikus hivatalnok - kancellár és kancellária a reformkor végén III/609
KANCELLÁR ÉS KANCELLÁRIA A REFORMKOR VÉGÉN 651 államkancelláriával szomszédságban és a magyar udvari kancellárok bejáratosak voltak Metternich szalonjába. S ha valamelyikük már nem felelt meg Bécs aktuális politikai irányvonalának, menesztették (Pálffy Fidélt 1838-ban) vagy szabadságolták (Mailáth Antalt 1846-ban). így, ha a kancellár szándékában is állt volna a liberális reformmozgalom bármilyen jellegű támogatása, nem tudta volna érvényesíteni akaratát; annál inkább, ha a kormányzat által meghirdetett reformpolitikáról volt szó. A negyvenes évek közepén, a pártalakulások időszakában pedig ez még nyilvánvalóbb lett, mivel a kancellária feladta pártok felettiségét, és a Konzervatív Párt támogatása mellett kötelezte el magát. A mérleg másik serpenyőjében voltak a magyar rendek. Apponyi tisztában volt Magyarország helyzetével, az újításokra szoruló gazdasági és társadalmi problémákkal, s az országgyűlés előkészületei alatt több beadványban is foglalkozott a kérdésekkel, amelyekben hangsúlyozta a reformok szükségességét, olyan területeken, mint a büntetőtörvénykönyv, a bányatörvénykönyv, városok „koordinációja" vagy a katonák ellátása, de javaslatai társadalompolitikai kérdésekkel nem foglalkoztak. A reformellenzék szempontjából ez a magyar haladást gátló magatartásnak minősült, az ő nézőpontjából pedig „fontolva haladó" attitűdnek. Apponyi György kancellárként eleget tett az udvar „követelményrendszerének", az utolsó pillanatig kitartva, betegen is teljesítette hivatalával járó kötelezettségeit; szerepvállalásából adódóan azonban nem lehetett népszerű politikusi-hivatalnok) Magyarországon. COUNT GYÖRGY APPONYI THE POLITICIAN-OFFICIAL - CHANCELLERY AND CHANCELLOR AT THE END OF THE REFORM ERA Szilvia Czinege (Abstract) Although Count György Apponyi was an emblematic figure of the political public life in the reform era, in certain stories he nevertheless emerges as an unfamiliar familiar. The first part of the present study looks into the workings of the Hungarian Court Chancellery as an institution, whereas the second examines the chancellorship of György Apponyi, the last station of his career in the reform era, and his policies. The available sources (the material in the archives of the chancellery and the Kabinettsarchiv) shed light both on the working of the dicastery and on the place and role of the chancellor within the imperial government. From the analysis of the sources relating to the career of György Apponyi in the reform era there emerged an ever ascending course, which led through an unbroken chain to the count's occupying the chancellor's seat. It was after an eleven-year service as a draftsman and then as a secretary at the Hungarian Court Chancellery that Apponyi started a political career; as a member, and later the leader of the „cautiously reformist" magnates at the parliaments of 1839-40 and 1843-44, he had several occasions to prove not only his loyalty but also his rhetorical and intellectual abilities as well as his professional zeal. It was thus not by mere chance that the Viennese government chose him for the implementation of the „new Regulations": it weis not easy to find a hardworking and professional official who was also politically reliable. The analysis showed Apponyi to have been a politician-official of an initiating and analytical mould, who, in the sign of „cautious reform", always kept the interests of the government before his eyes while bearing his office. His previous roles determined to a considerable extent the range of those political means to which he resorted in the course of deeding with affairs. Among the cases arriving to the Chancellery there were several topics to which he paid more than ordinary attention: for instance, the cases concerning the system of administrators and the counties, the „Defensive
