Századok – 2012
TANULMÁNY - Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a politikus hivatalnok - kancellár és kancellária a reformkor végén III/609
KANCELLÁR ÉS KANCELLÁRIA A REFORMKOR VÉGÉN 647 földbirtokosok és a jobbágyok között, és ez egyébként sem javítana sokat a parasztság helyzetén, másrészt pedig a végkifejlet ellenkezne Bécs politikájával, hiszen ennek következtében kiegyenlítődhetnek a két országrész viszonyai, ami könnyen válhat az unió alapjává.16 9 A diéta legfontosabb kérdése az úrbéri viszonyok rendezése volt. A kérdés liberális megoldásában szerepelt a tagosítás és az ősiség eltörlése is - ezzel veszélyeztetve a kisbirtokos nemesség létbiztonságát. Az ellenzék emiatt fokozatosan vesztett támogatottságából, s így az országgyűlésen sem sikerült egységes állásfoglalást kialakítaniuk. A diétán a konzervatív javaslatot fogadták el, és iktatták törvénybe, de bevezetésére már nem volt idő. A törvény szerint az átlagos teleknagyság alapján határozzák meg, hogy kire mekkora telek jut, és ehhez állapították meg a jobbágyok szolgáltatásait. A törvény következtében a jobbágyföldek egy része a földesurak kezére került.170 A diéta egy másik lényeges kérdése az újoncállítás volt, amelyről Apponyi is hosszan kifejtette véleményét az államkonferencián. Jósika szabad toborzást akart hirdetni, Apponyi viszont megkérdőjelezte, hogy egyáltalán megteheti-e a kormány, hogy a rendek megkérdezése nélkül állít ki újoncot. Ilyen jogot csak akkor gyakorolhat egy kormány, ha arra alapos oka van, ami lehet egy törvény vagy pedig a gyakorlat. Apponyi szerint itt egyik lehetőség sem áll fenn, és korábbi országgyűlések példáját felhozva indokolta meg véleményét, majd báró Hietzinger tanácsos javaslata mellett kötelezte el magát. E szerint a kormány köteles a rendekkel egyetértésben gondoskodni a hadsereg kiegészítéséről. Az uralkodó Hardegget bízta meg azzal, hogy értesítse Jósikát a konferencia álláspontjáról.17 1 Apponyi erdélyi politikája a kormányzat szándékának megfelelő volt, ezt a legjobban úrbéri kérdésben tett állásfoglalása mutatja. Másrészt azonban, ahogy más ügyek esetében, itt is törekedett az alkotmány szabta keretek betartására. Apponyi a kancellár Apponyi al- majd főkancellári kinevezése hivatalnoki és politikai előéletének ismeretében prognosztizálható volt, hiszen személyében adott egy szorgalmas és szakképzett hivatalnok, aki politikailag is megbízható. Egy ilyen emberre volt szüksége Metternichnek az új bécsi reformpolitika levezényléséhez, mivel az akkori kancellárok — Mailáth Antal magyar és Nopcsa Elek erdélyi kancellár — nem voltak egyrészt ennek az új irányzatnak a hívei, s másrészt, mint ilyenek akadályozták volna a rendszabályok végrehajtását. így került Apponyi és Jósika alkancellári pozícióba - a korábbi kancellárok rögtöni lemond(at)ása borzolta volna az egyébként sem nyugodt kedélyeket. Apponyi kiválasztása nem egyik napról a másikra történt, hiszen Metternich már 1843 nyarán „ismerkedett" a gróffal. 169 HHStA, KA, StK 1846:970., MOL X 1252. Szintén az örökváltságról: uo. 1846:1098., 1847:790. 170 Erdély története 1830-tól napjainkig. Szerk.: Szász Zoltán Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988. 1335-1341. Az úrbéri viszonyok rendezéséről bővebben: uo. 1339-1341. 171 HHStA, KA, StK 1847:172., MOL X W 4463. A törvénytervezetről készült konferencia jegyzőkönyv: 1847:940.
