Századok – 2012
TANULMÁNY - Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a politikus hivatalnok - kancellár és kancellária a reformkor végén III/609
644 CZINEGE SZILVIA egy jelentés, miszerint egy Ernst Keil lipcsei könyvkereskedőnél megjelent német nyelven Táncsics Népkönyve.157 Apponyi sajtó és cenzúra ügyekben kifejtett politikája illeszkedett az udvar sajtópolitikájába, ennek tükrében a jelentésekben foglaltakról tájékoztatta az illetékes hatóságokat, valamint végrehajtotta a hozzá érkező utasításokat. De nemcsak közvetítő szerepet játszott, mivel például a Honderű című lap fentebb leírt támogatási módja az ő ötlete volt. Ezen a területen is alkalmazta a rendszer egyik jellemző eszközét, a lefizetés módszerét Frankenburg Adolf vagy Ljudevit Gaj esetében. Lengyel menekültek A lengyel menekültek esetében Apponyi szerepe a közvetítés volt az udvar és a Helytartótanács között, nem foglalt állást a kérdésben, és elnöki felterjesztést sem tett, viszont az ezzel kapcsolatos ügyek hivatalok közötti vándorlása jól bemutatja a kormányszervek kommunikációs csatornáját, és a titkosrendőri szervezet éberségét. Európa forradalmi hullámai a Lengyel Királyság területét sem hagyták érintetlenül, a bécsi döntés értelmében létrejött új államalakulatban az első felkelés 1830 novemberében robbant ki, és csak 1831 októberében sikerült a cári csapatoknak leverni. A bécsi kormányzat kezdetben semlegességet tanúsított a lengyel kérdésben, ezért kerülhetett sor Magyarországon szimpátiatüntetésekre, illetve megjelentek az első menekültek az északi vármegyékben. Az európai közvélemény is kedvezően fogadta a lengyel politikai menekülteket, a Nagy Emigráció szellemi és politikai tekintetben tevékeny hulláma 1831 és 1849 között öntötte el Európát, több kisebb-nagyobb emigráns szervezet is alakult, de egyiküknek sem sikerült támogatót találni a lengyel ügy számára. Bécs nyugtalanságát azonban fokozta a Magyarországra emigrált lengyelek egyre növekvő száma, akik elsősorban nemesi udvarokban találtak maguknak menedéket. Metternich attól tartott ugyanis, hogy a lengyelek a francia forradalom és a magyar elégedetlenek között vállaltak közvetítő szerepet és egy európai méretű forradalmat készülnek kirobbantani, ezért Sedlnitzky megtiltotta az emigránsok bejövetelét. A Magyar Udvari Kancellárián tartották számon a körözött lengyel menekülteket valamint a befogadó családokat.15 8 1831 után a lengyel mozgalom központja Galícia lett, ahol 1846 folyamán újabb felkelés robbant ki. A mozgalom irányítását vagyontalan nemes ifjak vállalták magukra, vezetőjük Edward Dembowski és Julian Goslar voltak, nemzeti szabadságot és társadalmi átalakulást hirdettek, de felkelésüket hamar felszámolták, magát Dembowskit pedig a küzdelmek folyamán lelőtték,159 viszont 157 MOL A 45 1847:1002, 1847:1085. 158 Szokolay Katalin: Lengyelország története. Balassi Kiadó, Budapest, 1996. 91-102.; Kovács Endre: Magyarok és lengyelek a történelem sodrában. Gondolat, Budapest, 1973. 221- 247.; Kovács Endre: Szemben a történelemmel. A nemzetiségi kérdés a régi Magyarországon. Magvető Kiadó, Budapest, 1977. 224-236. 159 Szokolay K.: Lengyelország i. m. 101.
