Századok – 2012
TANULMÁNY - Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a politikus hivatalnok - kancellár és kancellária a reformkor végén III/609
640 CZINEGE SZILVIA utóbbi módon a cenzúra szigorításával, előbbi esetében pedig alkotó módon, vagyis támogatni kell a helyes nézeteket tartalmazó cikkek publikálását. A cenzúra hatékony működésének érdekében létre kell hozni egy bizottságot, amely a cenzúra hivatal által intézett ügyekkel kapcsolatos intézkedéseket, javaslatokat megvitatja, és kisebb kérdésekben intézkedik is. Nehézséget okoz viszont a megfelelő emberek felkutatása. Elsőként Orosz Józsefet említi meg a javaslat, akit eddigi munkája alapján kellően tapasztaltnak és tehetségesnek tartották. Az ő kisegítésére lehet Hirsch Zsigmond, illetve fordítónak javasolták Gászner Móric udvari jegyzőt és Sinka fogalmazógyakornokot, majd rendelkeztek a nekik folyósítandó fizetésekről.133 A fenti javaslat egyik pontja kimondja, hogy a nem megfelelően tevékenykedő cenzorokat meg kell inteni, így történt a már említett Reseta Jánossal is. 1847-ben éppen az Ungar című lapban átengedett cikk miatt, amely nem vetett kedvező fényt az uralkodóra, és ezért azzal vádolták a cenzort, hogy pártfogolja a lap ellenzéki tendenciáit. Apponyi ezt követően Czech Jánost, a Központi Könyvvizsgáló Hivatal ülnökét utasította, hogy az Ungar című folyóiratot tartsák kordában, továbbá kifejtette, hogy az Ungar-t Reseta pártfogása rossz irányba tereli. A kancellár ezért kérte az ülnököt a megfelelő intézkedések megtételére. Czech jelentésében megerősítette, hogy Reseta cenzor engedékenynek bizonyult az Ungar-ban megjelent cikk kapcsán, és kifejtette, hogy a cenzor az ominózus cikket pikáns és humoros irodalmi műnek ítélte, Czech viszont egyenesen cenzúraellenesnek és politikai tartalma miatt kevésbé irodalminak. Apponyi utasította Czechet, hogy figyelmeztesse Resetát és a hasonló cenzorokat.134 Annak ellenére, hogy cenzori munkássága alatt több alkalommal is megdorgálta az udvar, Reseta 1848-ig hivatalában maradt. Ez a cenzúra kétarcúságával magyarázható Frank Tibor szerint: egyrészt adottak voltak a szigorú elvárások és követelmények, másrészt a végrehajtásra hanyagság volt jellemző.13 5 A reformkor sajátos folyóirattípusa volt az irodalmi divatlap, ebbe a csoportba tartoztak az Életképek és a Honderű című lapok is, amelyekre 1846 és 1847 folyamán különösen ügyelt Apponyi. Az Életképeket Frankenburg Adolf alapította, rendszeresen 1844-től jelent meg. A lap kezdetben kevesebbet foglalkozott a politikai és társadalmi élet kérdéseivel, ezekhez 1845-től kezdődően került közelebb, Bécs figyelmét viszont csak 1846-tól kezdte élvezni, amikor a Tízek Társasága csatlakozott a folyóirathoz. A Honderű 1843-ban indult útjára Petrichevich Horváth Lázár szerkesztésében azzal a céllal, hogy megnyerje az arisztokráciát a magyar irodalom támogatására, így leginkább az irodalmi élet elmaradottságával és a művelődésre való ösztönzéssel foglalkoztak a benne megjelent cikkek. 1845-től Nádaskay Lajos lett a lap szerkesztője, amely következtében egyre inkább a Petőfi-ellenesség lett a cikkek központi témája, és így a lap kezdett veszíteni jelentőségéből.136 A lapot Apponyi is felkarolta, elnöki 133 HHStA, Staatskanzlei, Provinzen, Ungarn Karton 1. 276-284.; közli: Andics E.: Nagybirtokos i. m. 142-146. 134 MOL A 45 1847:295, 1847:370, 1847:373. 135 Frank T.: Reseta i. m. 1177. 136 Tamási Anna: Az Életképek 1846-1848. Budapest, 1970. 18-24.
