Századok – 2012
TANULMÁNY - Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a politikus hivatalnok - kancellár és kancellária a reformkor végén III/609
638 CZINEGE SZILVIA [...], támadás olyan szellemek ellen, amelyeket azok hívtak életre, akik a panaszt tették! Véleményem szerint nem szabad a beadványra választ adni. " Apponyi ebbe a kérdésbe Széchenyit is belevonta, december 20-i levelében értesítette a grófot az eseményekről. Széchenyi azt tanácsolta Apponyinak, hogy „a főhercegeknek és a kormánynak úgy kell tennie, mintha mi sem történt volna, [a beadványt] ad acta tenni. Minden másba bele fognak kötni, mert jó procátorok, arrul nincs kétség. "126 Pest megye így elintézetlenül kapta vissza feliratát, mivel azt nem törvényes úton juttatták az uralkodó elé. A leiratot 1846. január 30-án tárgyalták meg a közgyűlésen, ahol arról döntöttek, hogy a következő országgyűlés idején fogják újra felvenni a tárgyat.12 7 A horvát kérdést végül Apponyi javaslata alapján „altatták el", ennek megfelelően a júliusi vérengzés kivizsgálására küldött bizottság vizsgálati anyagát vissza kell tartani, így a vizsgálóbizottság nem tudná folytatni a munkáját, a horvátokat pedig engedményekkel tudnák kárpótolni. A konferencia rábólintott Apponyi felterjesztésére.12 8 A kancellár tehát minden olyan eszközt megragadott, amivel saját álláspontját érvényesíthette a horvát kérdést illetően. Ennek alapja pedig a meglévő horvát-magyar közjogi viszony fenntartása volt, azáltal, hogy közben a nemzetiségeknek tesz engedményeket. Ezek azonban szélsőséges méreteket is ölthettek volna, mivel a horvát párt azon túlmenően, hogy reformtörekvései látszólag nem lépték át a „fontolva haladó" konzervatívok haladásról alkotott elképzeléseinek határát, gyakorlatilag azonban követeléseik a két ország kapcsolatának lazítását, valamint egy önállóbb horvát közigazgatást feltételeztek. Apponyi álláspontjának ellentmondásossága a kancellár politikájából adódott, hiszen a „fontolva haladó" program részét képezte a közjogi kapcsolatok fenntartása, így Horvátországgal is, és éppen ez indokolta a nemzetiségek megnyerésének fontosságát is. Apponyi horvát politikája téves volt, — annak ellenére, hogy összességében reálisan látta korának viszonyait — rosszul ítélte meg a kialakult konfliktust. Horvát politikáját alapvetően a reformellenzék visszaszorítása határozta meg, ezért az illír mozgalmat támogatta a horvát magyar párttal szemben. Ez illeszkedett a kolowrati nemzetiségi politikába, amely nem pusztán magyarhorvát viszonylatban gondolkodott, hanem birodalmi szinten, s mint ilyen nem mulasztotta el kihasználni azon alkalmakat, amikor egymás ellen játszhatta ki a nemzetiségeket.129 126 Apponyi levele Széchenyinekl 845. december 20. közli: Bártfai Sz. L.: Adatok i. m. 518-520. Széchenyi levele Apponyinak 1845. december 26. MTAK Kt. SzGy K193/35. idézi: Viszota Gy.: Vita i. m. CXLVI.; Viszota Gy.: Vita i. m. CXLIII-CXLVII. 127 Viszota Gy.: Vita i. m. CXLV-CXLIX.; Miskolczy Gy.: Horvát kérdés i. m. I. 399-402., 408-409. 128 Miskolczy Gy.: Horvát kérdés i. m. I. 415., Apponyi felterjesztése 1846. július 3-án MOL A 45 1846:565., a konferencia döntése 1846. augusztus 12. HHStA, KA, StK 1846:879. közli: Miskolczy Gy.: Horvát kérdés i. m. II. 476-484. 129 Ezért is szorgalmazta Kolowrat Haller bán helyére Kulmer Ferenc kinevezését, akivel tárgyalásokat folytatott arról, hogyan lehetne lazítani a horvát-magyar közjogi kapcsolaton - mindezt Apponyi tudtán kívül. A kancellár pedig főként azért támogatta Kulmer kinevezését, mert az illír párt körében nagy népszerűségnek örvendett. Miskolczy Gy.: Kamarilla i. m. 173,; HHStA, KA, M KA 1845:1338.
