Századok – 2012
TANULMÁNY - Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a politikus hivatalnok - kancellár és kancellária a reformkor végén III/609
KANCELLÁR ÉS KANCELLÁRIA A REFORMKOR VÉGÉN 619 tározott és szilárd karakterét valamint országgyűlési szereplését, ahol a főrendi táblán a konzervatív párt vezetőjeként bizonyította ügyességét és kitartását.3 6 Apponyi kinevezése második alkancellárrá valamint az új rendszabályok bevezetése nem örvendtek nagy népszerűségnek sem a felsőbb körökben, sem pedig országos szinten. „Elkezdődött az agitáció a kormány s jelesen a becsületes Apponyi ellen" - emlékezett vissza Fiáth Ferenc.37 Felsőbb körökben nem nézték jó szemmel, hogy egy feltörekvő, fiatal politikus került egy igen fontos pozícióba; Mailáth Antal és eleinte József nádor is azt a tábort gazdagította, akik nem láttak mást Apponyiban, mint a kormányzat eszközét az új rendszabályok végrehajtására.3 8 Pilgram államminiszter 1845. december 19-én Metternichhez intézett levelében kifejtette, hogy az új rendszabályok még nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Másrészt Apponyi nehéz helyzetére is felhívta az államkancellár figyelmét: „gróf Apponyi a kancellárián — amelynek tagjai, ahogy máshol is, a főkancellárral tartanak — különösen politikai kérdésekben kisebbségben marad, és végül az államtanács tagjainak zöme [...] elutasítja az új rendszert, s így Apponyit is, mint annak képviselőjét. [...] Apponyinak tehát nemcsak a magyar ellenzékkel kell megküzdenie - amely tulajdonképpen a feladata lenne [...]" Pilgram attól tartott, ha ez így folytatódik, akkor Apponyi és vele együtt az új rendszer is megbukik.39 Az országos hangulatról pedig az államkonferenciára valamint a Zentralinformationskomitee elé érkezett jelentések számoltak be.4 0 Sedlnitzky egyik jelentésében így tudósított: „Gróf Apponyi György kinevezése nagy szenzációt keltett, ugyanakkor nagyon jótékony benyomást tett, mert a jóhiszeműek ebből új erőre a kapnak, a radikális párt pedig bizonyossággal tudni fogja, hogy milyen alapelveket tűzött ki a kormány. "4 1 Apponyinak második alkancellárként ugyanakkora rálátása volt az ügyekre, mint magának a főkancellárnak, beavatták a konferencián tárgyalt ügyekbe, noha ő maga ekkor még nem volt jelen az üléseken, véleményét kikérték fontosabb kérdésekben,4 2 1845 folyamán a horvát incidens kapcsán folyamatos volt az iratváltás Apponyi és a konferencia között. Titulusa nem indokolt volna ekkora jogkört, vagyis sokkal inkább személye volt a fontos. Apponyi György három és féléves kancellári pályája alatt háromféle minőségben tevékenykedett: 1844. novemberben nevezték ki második alkancellárnak, 1846. áprilisban másodkancellárnak, majd 1847. novemberben főkancellárnak. Ennek azonban csupán formális jelentősége volt, a gyakorlatban, Apponyi hatáskörét tekintve nem volt meghatározó tényező - ez az aktákon és így az ügyvitelben, valamint az udvari „szóhasználatban" is megfigyelhető. 37 Fiáth Ferenc: Életem és élményeim. II. kötet. Tettey Nándor és társa, Budapest, 1878. 70. 38 Wirkner L.: Élményeim i. m. 184-188. 39 HHStA, Staatskanzlei, Provinzen, Ungarn Karton 1., közli: Andics E.: Nagybirtokos i. m. 170-171. 40 HHStA, KA, StK 1845:380, 1845:438-439, 1845:474, 1845:541, 1845:683.; MOL A 105 Informationsprotokolle der ungarisch-siebenbürgischen Sektion; mikrofilmen: MOL X 31656. 41 1845. január 31. HHStA, KA, StK 1845:268. 42 Erről számolt be Zsedényi Ede kancelláriai tanácsos is Széchenyinek írott levelében (1845. február 17.). A levelet közli: Bártfai Szabó László: Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez 1808-1860. II. kötet Budapest, 1943. 488.; Viszota Gy.: Vita i. m. CXXXIX-CXL.
