Századok – 2012
TANULMÁNY - Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a politikus hivatalnok - kancellár és kancellária a reformkor végén III/609
Czinege Szilvia GRÓF APPONYI GYÖRGY A POLITIKUS HIVATALNOK Kancellár és kancellária a reformkor végén1 Gróf Apponyi György az 1840-es évek meghatározó közszereplője volt: az 1839-40. évi országgyűlés alkalmával lépett politikai pályára, az 1843-44. évi diéta idején vált a „fontolva haladó" konzervatív főrendek vezetőjévé, majd lett belőle második alkancellár 1844 novemberében.2 Ennek ellenére a szakirodalom nem sokat foglalkozott vele és szerepköreivel, így kancellárként töltött éveiről sem esik sok szó. Tanulmányomban azt vizsgálom, hogy Apponyi György kancellársága idején hogyan működött a kancelláriai ügyintézés, szervezetileg hogyan épült fel az intézmény, milyen ügyekkel foglalkozott a kancellária, hogyan iktatták az iratokat, milyen fórumokon született döntés egy-egy ügyben, és mi volt Apponyi szerepe az ügyintézésben, hogyan vélekedett az egyes kérdéseket illetően. A Magyar Udvari Kancelláriáról, mint intézményről és annak működéséről sem tudunk sokat, annak ellenére sem, hogy az egyes köztörténetek jellemzően említést tesznek az intézményről, vagy az élén álló kancellárról. Kimondottan a hivatalról készült néhány monográfia, amelyek szerzői azonban többnyire a középkori kancellária működését és ügyvitelét vizsgálták.3 Ezek mellett nagyobb intézmény- vagy jogtörténeti munkákban olvashatunk bővebben a kancelláriáról, mint intézményről.4 Viszont utóbbiak azon túlmenően, hogy leírják 1 A tanulmány a Debreceni Egyetem tudományos képzési műhelyei TÁMOP-4. 2./B-10/-2010-0024 című pályázat támogatásával készült. 2 Apponyi György reformkori közéleti pályájának rövid áttekintése: Czinege Szilvia: Megyei aljegyzőből magyar udvari kancellár - gróf Apponyi György a reformkorban. In: Szemelvények ötszáz év magyar történelméből. Szerk.: Antos Balázs-Tamás Agnes. Szeged, 2011. 23-35. 3 Fejérpataky László: A királyi kanczellária az Árpádok korában. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1885.; Szilágyi Lóránd: A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban 1458-1526. Budapest, Franklin, 1930; Kumorovitz L. Bernát: A királyi kápolnaispán kápolnaadó működése: a királyi kancellária fejlődése a XIV és XV század fordulóján. Budapest, Stephaneum, 1943; Mályusz Elemér: Királyi kancellária és krónikaírás a középkori Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1973.; Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna a XII. századi Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1975. Itt említeném meg Fényes Elek egyik munkáját, amelyben három oldalon lényegre törően írt a Magyar Udvari Kancelláriáról. Fényes Elek: Ungarn im Vormärz. Verlag von Friedrich Ludwig Herbig, Leipzig, 1851. 220-223. 4 Csizmadia Andor - Kovács Kálmán - Asztalos László: Magyar állam- és jogtörténet. Szerk.: Csizmadia Andor. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998. 165-166.; Mezey Barna: Magyar alkotmánytörténet. Budapest, Osiris Kiadó, 2003. 138-139.; Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Szerk.: Mezey Barna. Osiris Kiadó, Budapest, 2000. 205-207.; valamint a Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL) honlapján a Magyar kancelláriai levéltár leírásánál olvasható néhány utalás az intézmény működésére vonatkozóan: http://duna.natarch.hu/cgi-bin/fondx/ker. (2011. április 15.)
