Századok – 2012
TANULMÁNY - Gábori Kovács József: A centralisták szerepe az ellenzék egységesítésében III/563
582 GÁBORI KOVÁCS JÓZSEF vezetését is. Ezúttal azonban már az adminisztrátori rendszertől való félelme miatt javasolja ezek megszüntetését. „Eddig melly szellemben készült az alaputasitás, a' pótló rendszerint annak kifolyása volt, a' küzdés tehát mindig az alaputasitás' készítésekor kezdődött és végződött. De most nemcsak hogy nagyobb lesz a' küzdés, hanem folytonos is, mert a főkormányzó a' diaeta alatt is mindig honn fog ülni, 's bizonyosan nem lesz mindenik megye olly éber, hogy meg ne lepettessék néha, 's nem lesz olly erős és kitartó, hogy a' folytonos küzdés ki ne fárassza."8 4 Szemere tehát korábban az ellenzék összefogásának szükségességét a következő országgyűlésre készülés jegyében hangsúlyozta, most már azonban azért, hogy az oppozíció gátat tudjon vetni a kormány intézkedéseinek, és az adminisztrátori rendszer terjedésének. Érvrendszere az utasításadás tekintetében is hasonló változáson ment át. Alapelve, hogy az utasításokat el kellene törölni nem változott, csupán a kompromisszumképtelenség helyett az adminisztrátori rendszerben rejlő veszélyekre helyezte a hangsúlyt. Látható, hogy mindkét kérdés indoklásában olyan érveket választott, melyek a korábbiaknál alkalmasabbak voltak arra, hogy megnyerje velük eszméinek a megyerendszer támogatóit. Ennek okát nem lehet pontosan tudni. Mostani érvei a Szabó Miklós által klasszikus liberalizmusnak nevezett — és a a liberális ellenzék többsége által használt — eszmerendszer fogalomkészletéhez tartoztak.8 5 Eközben a figyelmet a megyerendszer egyik fő hibájára is ráirányította - a közigazgatás lassúságára, amin központosítással javítani lehet. Ezzel — a kontinentális liberalizmus beszédmódjához igazodva — állást foglalt a centralista eszmék mellett, így alkalmassá tette beszédét a Pesti Hírlapban való megjelenésre. Szalay ez alkalommal közölte is a beszédet, ami — mivel Szemere ebben a párttá szerveződés mellett érvelt — azt mutatja, hogy eddigre már ő is fő prioritássá tette az ellenzék egységesítését. Szalay e beszéd kiadásával, illetve az ezzel kapcsolatos, júliusban megjelent Tévedések I című cikkével8 6 már a municipalisták felé kívánta közelíteni csoportját. Mint később látni fogjuk, Szalay ezen írásában Szemere elveire támaszkodva és rá hivatkozva ajánlott szövetséget a liberális ellenzék zömének, de közben éreztette is, hogy ez csak a centralisták elvi alapjain jöhet létre. Szemere beszédének kiadására tehát Szalaynak azért volt szüksége, hogy azt előzményként használva ő is kimondhassa, az ellenzék egységesülésére szükség van. Szemere ugyanakkor a municipalisták és a centralisták által preferált beszédmódok ötvözésével próbálta közelíteni egymáshoz az álláspontokat, és megnyerni maga számára a szemben álló feleket. 84 Törvényhatósági dolgok. PH 1845. június 27. 493. sz. 421-422. - A tudósítást író Szűcs Miklós (XXX - a cikk szerzőjének kiléte a textus végét tartalmazó 494. számból derül ki.) ugyan nem nevezi meg név szerint a szónokot, de ezt a lap egy későbbi számában megteszi helyette Szalay, mikor ebből a beszédből idéz. - Sz. L. [Szalay László]: Tévedések. I. PH 1845. július. 13. 502. sz. 29.; ua. In: Szalay L.: Publicistái dolgozatok II i. m. 58-63. - Szalay szerint a beszédet Szemere mondta el. 85 Szabó M.: Politikai kultúra Magyarországon i. m. 47-53.; A magyar liberális csoportok elhelyezését e rendszerben 1. - Takáts J.: Modern magyar politikai eszmetörténet i. m. 26-29. 86 Sz. L. [Szalay László]: Tévedések. I. PH 1845. július 13. 502. sz. 29.; ua. In: Szalay L.: Publicistái dolgozatok II i. m. 58-63.