Századok – 2012
TANULMÁNY - Gábori Kovács József: A centralisták szerepe az ellenzék egységesítésében III/563
572 GÁBORI KOVÁCS JÓZSEF beiktatásával képzelték el) építését emelte."3 9 Az ellenzék egységének megtartása azonban úgy tűnik, a többi centralista számára nem bírt kiemelkedő fontossággal. Szalayék ugyanis nem fogadták meg Eötvös intését, miszerint programjukat csak lépésről-lépésre fedjék fel a municipalisták előtt, hanem a lap átvételét követően teljes egészében tárgyalni kezdték azt.4 0 Szalay ugyanakkor a szerkesztői szerepkörre készülve Trefort révén az ellenzék több tekintélyesebb tagjának — Pulszky Ferencnek, Ghyczy Kálmánnak és Lónyay Menyhértnek — is szavát vette, hogy írnak az általa szerkesztett lapba.4 1 Szalay ezt minden bizonnyal azért tette, hogy az ő közreműködésük révén bizonyítsa és biztosítsa a folytonosságot Kossuth Pesti Hírlapja és a sajátja között. E lépést inkább az előfizetők számának csökkenésétől való félelem, és talán kevésbé az ellenzék egységének megtartása indokolta. Pulszkyék azonban látva, hogy Szalay milyen elveket akar velük népszerűsíttetni, elálltak korábbi szándékuktól. Mindezek ismeretében úgy tűnik, hogy a centralisták mindvégig — a szerződés aláírásának és a lap átvételének pillanatában is — tisztában voltak a vállalt feladat nehézségeivel, és Fenyő István megállapításaival4 2 ellentétben nem gondolták úgy, hogy az általuk szerkesztett Pesti Hirlap népszerűbb lesz, mint a Kossuth alatti. 2. 3. Példányszámcsökkenés és elszigetelődés - Szalaytól Csengeryig Szalay szerkesztői székét 1845. július elsején adta át centralista társának, Csengery Antalnak. Csengery Heckenasttal kötött szerződésének vizsgálatához elengedhetetlen a politikai kontextus ismerete. Kossuth Pesti Hírlaptól való eltávolításának kezdeményezésével egy időben, 1844 elején Metternich politikai irányváltást indított el a magyar belpolitikában, amivel az ellenzék visszaszorítását és a kezdeményezés visszaszerzését kívánta elérni. Az irányítást az újkonzervatívok kapták meg, akik a kormány vezetésével megvalósítandó reformok segítségével az ellenzék vitorlájából is ki akarták fogni a szelet. A Magyar Kancellária irányítását gróf Apponyi György vette át, míg az Erdélyi Kancelláriáét báró Jósika Samu. Az 1844 novemberében bevezetett adminisztrátori rendszer a kormányzat céljainak a megyékben történő megvalósulását volt hivatott biztosítani. A megyékben csak névleges hatalmat birtokló főispánok helyére adminisztrátorokat neveztek ki, akiknek fizetését az államkincstárból fedezték. Az ily módon fizetett állami alkalmazottnak tekinthető adminisztrátorok a választott alispánok szerepkörét is átvették. Feladataik megkívánták, hogy állandóan megyéjükben lakjanak, ahol személyesen irányították a megyei közgyűlés, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás munkáját, biztosították a rendeletek gyors végrehajtását, kormánypárti tisztikar megválasztását. Mindezek érdekében megyei felhatalmazás nélkül is rendelkezhettek a karhatalommal, ami azonban nem egyszer önkényeskedéshez vezetett. 39 Veliky J.: Eötvös József bizonytalan alkotmányos pozíciója i. m. 91-92. 40 L. bővebben: 3. 2. 1. Közeledési kísérletek a publicisztika útján 41 Fenyő /.: A centralisták i. m. 254. 42 Uo. 253-255.
