Századok – 2012
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZEMERE BERTALAN - Hermann Róbert: A Szemere-kormány külpolitikája III/543
A SZEMERE-KORMÁNY KÜLPOLITIKÁJA 557 Június 26-án, az orosz intervenció kibontakozása idején sürgette Kossuthnál, hogy Batthyány hetente készer írjon külföldre. „Európát fel kell rázni, a barbariest lefestvén" - írta.7 1 Amikor pedig július 21-én egy emlékiratban, majd 25-én és 27-én egy-egy levélben fejtegette Kossuthnak, hogy a kormányzóelnöki, illetve a miniszteriális kettős kormányzás milyen zavarokat okoz, a megemlített problémák között a külpolitika sehol nem fordult elő.7 2 Egyértelmű viszont Szemere szerepe a fontos külpolitikai vonatkozásokkal is rendelkező nemzetiségi törvényjavaslat kidolgoztatásában, beterjesztésében és elfogadtatásában. S ugyanilyen fontos szerep jutott neki az orosz fővezérséggel folytatandó tárgyalások alapelveinek megállapításában, illetve magukban a tárgyalásokban is. Az ezek folytatásával őt és Batthyány Kázmért megbízó okmányt ő maga fogalmazta, akárcsak a július 30-i első államiratot.73 Augusztus 7-én, amikor a tárgyalások kimenetele még bizonytalan volt, Szemere zaklatott hangvételű levelet írt Kossuthnak. Ebben javasolta, hogya kormány írjon Isztambulba, és a Portát, Angliát és Franciaországot szólítsa fel közvetítésre. „Ezt is elmulasztottuk" - jegyezte meg rezignáltán. Emellett felhívta a kormány figyelmét arra, hogy „a török Portával (és talán a szerb kormánnyal) a határszélre szorulás esetére" tisztába kell jönni, hiszen a hadsereg három napon belül Aradon lesz. A levél végén utasítást kért „különösen a muszkávali egyezkedésre, és tudósítást a külföldön történtekre nézve ügyünk tekintetében."7 4 Végezetül, Szemere volt az, aki a Görgeit a tárgyalások folytatására felhatalmazó augusztus 11-i kormányzati megbízólevelet megfogalmazta. Eszerint a magyar kormányzat az orosz cárt kéri fel ara, hogy közvetítsen az osztrák-magyar konfliktusban, „s abban, amit a nemzet törvényes alkotmányának s jogainak, úgy mint minden egyes polgárai személyének és vagyonának biztosítására Őfelsége meghatároz, bízván Őfelsége jogérzetében s igazságos voltában, elfogadni készeknek nyilatkozunk."75 Más kérdés, hogy ezt a felhatalmazást Görgei ekkor már elégtelennek tartotta, s miután lemondásra bírta Kossuthot és a kormány nagy részét, immáron nemcsak a magyar állam fenmaradása, hanem a szabadságharc szereplőinek puszta túlélése is kérdésessé vált. Az önálló magyar külpolitika esélye megszűnt, hogy csak hetven évvel később, az 1849. augusztusihoz hasonlóan kedvezőtlen körülmények közepette támadjon fel újra. Maga Szemere az emigrációban nemcsak Kossuthtal szakított, hanem azzal a külpolitikai koncepcióval is, amelynek egyik képviselője ő maga volt 1848-1849-ben. Kossuthot támadó, 1852 végén megjelent jellemrajzában kíméletlenül ostorozta a volt kormányzóelnök vélt és tényleges ballépéseit, köztük a függetlenség kimondását, a diplomáciai kapcsolatok elhanyagolását, az oroszokkal folytatott tárgyalásokat. Ahogy Kossuth 1849. szeptember 12-i vidini levelében Görgeit nevezte meg, mint aki egyszemélyben felelős a szabadságharc veresé-71 Közli Szemere B.: Politikai jellemrajzok... i. m. 526-527. 72 Közli őket Szemere B.: Politikai jellemrajzok... i. m. 173-175., 568-570., 572. 73 Közli őket Szemere B.\ Politikai jellemrajzok... i. m. 576-582. 74 Közli Szemere B.\ Politikai jellemrajzok... i. m. 592-594. 75 Özli KLÖM XV 844.; Szemere B.: Politikai jellemrajzok... i. m. 594.
