Századok – 2012
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZEMERE BERTALAN - Hermann Róbert: A Szemere-kormány külpolitikája III/543
A SZEMERE-KORMÁNY KÜLPOLITIKÁJA 553 tervenció megakadályozására tett diplomáciai erőfeszítések sikertelenek maradtak, a magyar kormány immár a magyar-orosz szövetségi viszony létrehozását sem tartotta elképzelhetetlennek.5 0 Végül, augusztus 10-én elfogadott határozatában a magyar kormány hajlandó lett volna a cári család valamelyik tagját vagy rokonát elfogadni Magyarország uralkodójának. Feltételként azt szabta, hogy az illető fogadja el az 1848 áprilisi törvényeket, s hogy Magyarország az orosz birodalmon belül olyan státuszt kapjon, mint amilyennel a kongresszusi Lengyelország rendelkezett 1815-1830 között. Alternatív javaslatként kész volt visszavonni a Függetlenségi Nyilatkozatot, s az 1848 áprilisi államjogi helyzet elismerése fejében elfogadni I. Ferenc József uralkodását is. Ez azt jelentette, hogy a magyar kormány fontosabbnak tartotta a polgári fejlődés eredményeinek biztosítását, mint az ország függetlenségét. Az egyesült orosz-osztrák hadak túlereje és a teljes katonai vereség azonban ennek megvalósítását is lehetetlenné tették.51 A külpolitikus miniszterelnök Végül érdemes feltenni a kérdést, milyen szerepet játszott maga a miniszterelnök, Szemere Bertalannak a kormány külpolitikájának alakításában? Mint láttuk, a kormány a főbb külpolitikai „irányokat" és magát a külföldi magyar „diplomáciai" apparátust is készen kapta: a Magyarországot 1848-1849 fordulóján önkényesen elhagyó Pulszky Ferencet Londonban, a még 1848. augusztus végén útnak indított Teleki László grófot Párizsban, a Frankfurt után Londonban, majd Brüsszelben próbálkozó Szalay Lászlót, a Torinóban lévő, majd kényszerűen távozó Splényi Lajost, a még 1849. áprilisáan Isztanbulba küldött Frederick William Browne-t. A kormány megalakulásáig a már hivatalba lépett Kossuth kormányzóelnök fél tucat újabb diplomáciai megbízatást eszközölt. A Szemere-kormány egyetlen poszton eszközölt cserét: az Isztanbulban különböző okok miatt lehetetlenné váló Browne-t és Splényit Andrássy Gyulával váltotta fel. (Sokkal jobb vagy más diplomáciai apparátust egyébként nemigen lehetett volna az itthon maradottak közül sem kiállítani.) A fennmaradt minisztertanácsi jegyzőkönyvek, illetve a Kossuth és Szemere közötti, vitákat nem nélkülöző levelezésből is úgy tűnik, hogy a külügyi akciók tekintetében egyetértés volt a kormány és a kormányzóelnök között, illetve magán a kabineten belül is. Szemeréről utóbb elterjedt az a hír, hogy ellenezte a trónfosztást. Csengery Antal szerint azt üzente volna Kossuthnak, hogy azt „szükségtelennek és politikátlannak" tartja (tehát nem elvi fenntartásai voltak).5 2 Némi fenntartást Borsod-Miskolci Múzem 1848-1849. évi iratai. Horváth Lajos gyűjteménye. 107 felvétel. Mindkét irat francia tisztázata megtalálható Russzkij Gaszudarsztvennij Vojnno-Isztoricseszkij Arhiv. Fond 1414. op. 1. gy. 65. 50 A vonatkozó iratokat közli Steier Lajos: Haynau és Paskievics. Bp., é. n. II. k. 105-115., 150-151., 154-156., Szemere B.: Politikai jellemrajzok... i. m. 178-182., 585-587., 592-594., 682. KLÖM XV 820-821. 51 A vonatkozó iratokat közli Szemere B.\ Politikai jellemrajzok... i. m. 634-635.; KLÖM XV 840-843.; Hermann Róbert: Minisztertanács, Arad, 1849. augusztus 10. História, 1988/2-3. 52 Csengery Antal: Szemere Bertalan. In: uő.: Történeti tanulmányok és jellemrajzok. Csengery Antal összegyűjtött munkái. 2., bővített kiadás. Bp., 1884. II. k. 272.
