Századok – 2012
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZEMERE BERTALAN - Hermann Róbert: A Szemere-kormány külpolitikája III/543
A SZEMERE-KORMÁNY KÜLPOLITIKÁJA 551 Az Oszmán Birodalom esetében a kormány arra hivatkozott, hogy Oroszország a Porta fennhatósága alá tartozó román területekről indított fegyveres akciót Magyarország ellen, ami ellentétes a nemzetközi joggal. Amikor az orosz csapatok által júliusban a Vöröstoronyi-szoroson kiszorított magyar helyőrséget a törökök lefegyverezték, a magyar kormány kérte a Portát, hogy ugyanígy járjon el a török fennhatóság alatti területeken állomásozó osztrák csapatokkal. A magyar kormány célja az volt, hogy az Oszmán Birodalom, s általa Anglia és Franciaország, a keleti kérdéssel összefüggésben, Magyarország oldalán avatkozzanak be a háborúba.43 A kísérlet azonban nem járt sikerrel. Anglia és Franciaország mindent megtett annak érdekében, hogy a Portát visszatartsa egy háborútól. Palmerston ugyanis úgy látta, hogy, Oroszország — paradox módon — meg fogja menteni azt az Ausztriát, amelynek európai küldetése a balkáni orosz előnyomulás feltartóztatása. Némi reményt csak az nyújtott, hogy Palmerston is felismerte: ha Ausztria fegyverrel veri le Magyarországot, ezzel saját nagyhatalmi állását is gyöngíti. Július második felében, majd augusztus 1-én utasította Anglia bécsi nagykövetét, a magyarbarátnak nem mondható Lord Ponsonbyt, hozza Felix Schwarzenberg miniszterelnök tudomására, hogy Anglia szívesen közvetítene az Ausztria és Magyarország közötti konfliktusban. Palmerston ehhez az akcióhoz meg akarta nyerni Poroszország és Franciaország segítségét is. Schwarzenberg azonban csak augusztus 14-én kapta meg az angol jegyzéket - akkor, amikor Bécsben már tudott volt, hogy a es. kir. hadsereg benyomult a Temesközbe, az oroszok pedig Debrecennél állnak. Schwarzenberg tehát nyugodtan mondhatott nemet az ajánlatra.44 Az orosz intervenció bekövetkezése a magyar külpolitika mindkét területén változást hozott. Az osztrák-orosz hadsereg túlereje minden erő mozgósítását megkövetelte, tehát a kormány elfogadta a havasalföldi levert forradalom román politikusainak ajánlatát, akik a magyarok és románok közötti megbékélés megteremtésén fáradoztak. A július 14-én aláírt Projet de pacification túllépett a korábbi magyar állásponton, s immáron a megyei önkormányzatokban és a nemzetőrség vezényletében is beleegyezett a román nyelv használatába. Két hét múlva pedig a magyar képviselőház is elfogadta ezeket az elveket az összes 43 Ld. erre Batthyány - Pulszky, Szeged, 1849. júl. 14. Közli Pulszky F.: Eletem és korom i. m. 550-553. A kérdésre általában ld. Horváth Jenő: Törökország semlegessége 1848-1849. Történeti Szemle 15. (1930) 86-96. 44 Ld. erre a brit parlamentben elmondott 1849. július 21-i beszédét. Magyar fordításban közli H. Haraszti E.\ Az angol külpolitika... i. m. 234-238. V ö. Thomas Kabdebo: Diplomat in Exile. Francis Pulszky's Political Activities in England, 1849-1860. East European Monographs, No. LVI. New York, 1979. 21-23., 144-147. Jánossy D.: A Kossuth-emigráció... i. m. I. k. 47-52.; Vf Waldapfel E.: A független magyar külpolitika i. m. 308-311. o., Stefan Kováts: Az 1849. évi orosz katonai intervenció Magyarországon. A magyar forradalom és szabadságharc az európai nagyhatalmi érdekek középpontjában. Századok, 125. évf. (1991) 3-4. szám. 287-288. Ez utóbbi három munka alibi-akciónak tekinti Palmerston közvetítési ajánlatát. Mivel az első ilyen tapogatózásra júl. 15. körül került sor, s ekkor Londonba még egyáltalán nem érkeztek olyan hírek, amelyek a háború közeli végét jelezték volna, ezt a véleményt nem tartom megalapozottnak. Palmerston egyébként már július 2-án Grazba küldte Joseph Andrew Blackwellt, hogy az ott szerezzen híreket a magyarországi helyzetről. H. Haraszti E.: Az angol külpolitika... i. m. 308-314. és Joseph Andrew Blackwell magyarországi küldetései 1843-1851. Szerk. Haraszti-Taylor Éva és Urbán Aladár. Fordította Katona Ágnes. Bibliotheca Historica. Bp., 1989. 179-182.
