Századok – 2012
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZEMERE BERTALAN - Fenyő István: Szemere Bertalan és a centralisták a reformkorban III/509
SZEMERE BERTALAN ÉS A CENTRALISTÁK A REFORMKORBAN 515 írott leveléből kitűnően épp ő volt az, aki az új diéta fejleményeiről a Pesti Hírlap szerkesztőit tájékoztatta.1 9 E levélben nehezményezi, hogy pesti íróbarátai elmulasztották a levélírást közügyekben, vagyis nem adtak neki kellő instrukciót. Panaszolja, hogy Trefort levelét csak Bécsben kapta meg, Kemény Zsigmond levelében csupán „ígéreteket" kapott. Szalay üzenget neki, írni viszont röstell. Pesten élő barátai Eötvössel együtt olvassák el levelét, amelyben beszámol a diétái viszonyokról. A levélből megtudjuk, hogy Szemere részt vett azokon a kormánnyal folytatott tárgyalásokon, amelyben az ellenzékiek feliratuk hangjának szelídítéséért az évenkénti országgyűlést és adóügyekben a kormány közremunkálását kérték. Ez Kossuth álláspontja ellen irányult. Szemere már ebben a levélben nagyon ellenségesen nyilatkozik meg Kossuthról. Az ellenzék szövetkezésének újragondolását kívánja, hogy megakadályozhassák általa az ellenzéki vezér további előretörését: „...Valami szövetségnek kell alakulni, ha az egyoldalúságtól menten akarunk maradni. Minek alapján? Miképen? Mely alkalommal? Magam sem tudom. Nehéz föladat, hol az eltérés nem sűrű, nem elvbeli, külön állanunk." Szemere a jövőben igazolni szeretné a Pesti Hírlap politikáját - amennyiben azt utasítása engedi számára. Szerinte arra lenne szükség, hogy „Józsi" (ez valószínűleg Eötvös) írna és szólna „erős, ellenállni kész akarattal". Ez ellensúlyozhatná a diétán Kossuth dominanciáját. S örülne annak, ha „Lacinak" (vagyis nyilvánvalóan Szalay Lászlónak) lennének a sajtótörvényre és az évenkénti országgyűlésre vonatkozó jegyzetei, és azokat elküldené neki. Vagyis már a Kossuthétól eltérő politikai módszereken gondolkodott, amikor közbeszólt a forradalom. * A Szemeréről szóló irodalom (beleértve magamat is) hosszú ideig a megyei rendszer hívei közé sorolta őt. Ennek oka abban rejlett, hogy a politikus 1832 és 1848 között, tehát tizenhat éven át fontos megyei funkciókat látott el Borsodban. Ismerjük Szemerének kormányalakításakor az országgyűlésen mondott programbeszédét, amelyben akkor létesülő minisztériumát forradalminak, respublikainak, demokráciái irányúnak, a népfelség hívének vallja. Ez a program azonban nem a reformkori Szemeréé, nem azé a politikusé, aki korábban nem kívánt túlmenni a liberalizmuson. Tanulmányommal épp azt szerettem volna dokumentálni, hogy 1848 márciusa előtt Szemerét csupán antimonarchikus álláspontja különböztette meg a centralistáktól - ettől eltekintve éppoly híve volt a nyugati orientációnak, a felelős kormánynak és a népképviseleti parlamentnek, a községi önkormányzatnak, mint amazok. 19 Szemere Bertalan levele Csengery Antalhoz. Pozsony, 1848. január 14. In: V. Waldapfel Eszter: A forradalom és szabadságharc levelestára. I. k. Bp., 1950. 60-67.
