Századok – 2012
TANULMÁNY - Germuska Pál: Szocialista csoda? Magyar iparfejlesztési politika és gazdasági növekedés, 1950-1975 I/47
48 GERMUSKA PÁL változatlanul a termelési tényezők (tőke, munkaerő) inputjának gyarapodásából táplálkozott a növekedés - amíg tudott.4 A magyarországi iparfejlesztés bemutatásához egyrészt a legfontosabb gazdaságpolitikai intézkedéseket fogjuk sorra venni, másrészt a fejlesztéspolitika prioritásait leginkább tükröző beruházási allokációt fogjuk részletesen vizsgálni. Köztudomású, hogy a szocialista rendszerben a beruházások ipar-, azon belül is nehézipar-centrikusak voltak. Az sem újdonság, hogy az iparfejlesztési programok többsége elakadt a termelési vertikum alsó szegmensében (bányászatban és alapanyaggyártásban), így a több kvalifikált munkát, magasabb szintű kutatásfejlesztést igénylő, nagyobb hozzáadott értéket képviselő feldolgozóiparra kevesebb forrás jutott.5 Arra is felhívták már a figyelmet, hogy a magas állóeszköz-igényű nehéziparok egyben a legnagyobb energiafalók is: a hatalmas energetikai (bányászati és villamosenergia-termelési) beruházásokra jórészt azért volt szükség, hogy csillapítsák a kohászat, a vegyipar és a nehézgépgyártás energiaéhségét.6 Tanulmányunk azzal szolgáltat új adalékokat, hogy a teljes vizsgált időszakban az alágazatok szintjéig menően elemzi a beruházások elosztását és megvalósulását, illetve hogy az egykor szigorúan titkos katonai és hadiipari statisztikákkal korrigálja, pontosítja az általános adatsorokat. A tanulmány zárófejezetében vizsgálni fogjuk az iparpolitika, a beruházások és a gazdasági növekedés viszonyát. Ehhez nem a manapság leginkább elterjedt Maddison-adatbázis vásárlóerő-paritáson, 1990-es nemzetközi dollárban mért GDP adatokat használjuk (amelynek népszerűségét a széleskörű nemzetközi összehasonlítás lehetősége biztosítja), hanem a folyó és változatlan áras, forintban mért nemzeti jövedelem (NMP) adatokat.7 A beruházási összegeket ugyanis csak az utóbbival tudjuk összehasonlítani, az adatsorok koherenciája kizárólag így biztosítható. A konstans áras vizsgálathoz praktikus okokból 1950-et, az I. ötéves terv kezdőévét választottuk kiindulópontnak. Ma már tudható, hogy a forint 1946. augusztusi bevezetésétől 1949-ig 52%-kal nőtt a fogyasztói árszínvonal, 1952-re pedig 165%-kal.8 Az 1950-es évek elejének kiugró növekedési 4 Tomka Béla: Gazdasági növekedés, fogyasztás és életminőség. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2011. 219. Például Csehszlovákia és Nagy-Britannia 1921 és 1991 közötti produktivitását összehasonlítva kiderül, hogy míg a két világháború közötti időszakban a csehszlovák termelékenység a brit kétharmadát tette ki, és az 1960-as évekig elérte a háromnegyedét, addig az 1980-as években meredeken esett a ráta - a szigetországi egyharmadára zuhant. Stephen Broadberry - Alexander Klein: When and Why Did Eastern European Economies to Fail? Lessons from a Czechoslovak/UK Productivity Comparison, 1921-1991. Explorations in Economic History, 2011/1. 37-52. 5 Ungvárszki Agnes: Gazdaságpolitikai ciklusok Magyarországon (1948-1988). Budapest, KJK, 1989. 20. 6 Papp József: Nehézipar és szerkezetváltás. Tények, kétségek, kérdőjelek. Kandidátusi értekezés. Budapest, 1989. MKKE Ipargazdaságtan Tanszék. 7 NMP = net material product, megtermelt nemzeti jövedelem. A szocialista országok más gazdasági statisztikai rendszert használtak, és más metodikával számították a nemzeti jövedelmet is. Lásd Kornai János: A szocialista rendszer. Kritikai politikai gazdaságtan. Budapest, HVG Rt., 1993. 221-223. és Tomka Béla: Gazdasági növekedés, fogyasztás és életminőség i. m. 52-56. A Maddison-adatbázist lásd Total Economy Database, www. conference-board.org'economics A magyar GDP adatsort az adatbázis alapján közli Tomka Béla: Gazdasági növekedés, fogyasztás és életminőség i. m. 267-269. 8 Botos János: A korona, pengő és forint inflációja (1900-2006). Budapest, Szaktudás Kiadó Ház, 2006. 293.
