Századok – 2012
KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZEMERE BERTALAN - Fenyő István: Szemere Bertalan és a centralisták a reformkorban III/509
510 FENYŐ ISTVÁN Szemere a pataki kollégiumban mélyedt el Horvát műveinek olvasásában. Az idő tájt Magyarhonban minden diák verselgetett, nemcsak a Pesten tanuló ifjak, de Szemere is. Kazinczy szava, biztatása valamennyiük számára a szférák zenéjét jelentette. Szalay már tizenhat esztendős korában levelezett vele, Eötvös ugyancsak ennyi idős, amikor a széphalmi mester „minden szépet" kíván neki. Szemere sem sokkal több, amikor Kazinczy naplóírásra serkenti.3 A széphalmi mester az európai magyarság, az újítás, az írásművészet szimbólumává nőtt számukra. Halála után hasonló szerepet töltött be Kölcsey, kiegészítve azzal, hogy útmutató lett az ellenzéki politizálás terén is. 1830 után rohamosan politizálódott a hazai közélet. A kapcsolat Kölcseyvel így szinte eleve adódott: Szalay nála patvaristáskodott, Szemere „kiskövet"-ként részt vett az 1832-ben kezdődő országgyűlésen, ahol naponta hallhatta és láthatta az ellenzék vezérét. Eötvössel kapcsolatosan Kölcsey már az Országgyűlési napló 1832. december 16-i bejegyzésében „viszontlátás"-t emleget.4 Szemere monográfusa, Hermann Róbert találóan utal hősének bámulatosan széleskörű érdeklődésére.5 A centralisták is költészettel kezdték, irodalomkritikával folytatták, azután tértek át a politikára és a politológiára. S ha Szemerét Patakon a „Nándor Királyi Tábla" perszonálisává választották, Eötvösék a pesti egyetemen élték át a kolerafelkelés fővárosi velejáróit, a tüntetéseket, a dunai hajóhíd felszedését, a katonaság kordonját.6 A bekövetkezett események megvilágították számukra a jobbágyrendszer reformjának szükségességét, illetve a kormányzás elavultságát. Kölcsey halála után Eötvös is, Szemere is emlékbeszédeket tartottak róla, s mindketten a haza veszteségéről szóltak.7 A legtöbbre a politikust és a szónokot tartották, így az érdekegyesítés morális alátámasztását szolgálták emlékbeszédeikkel. Kortársai voltak a nagy európai átalakulásoknak, a júliusi francia forradalomnak, az angliai Reform Bilinek, természetes az, hogy nagyon vágyakoztak közvetlenül meglátni a Nyugaton történteket. Eötvös és Szemere közelesen egy időben, 1836-ban indultak útnak, majd úgyszintén azonos időben publikálták utazásuk eredményeit: Eötvös 1839-1841-ben A karthausit (Svájci útinaplója elveszett), Szemere pedig 1840-ben az Utazás külföldön című kétkötetes útirajzát. Utazásuk idején is kapcsolatban voltak: 1837. február 26-án reggel Párizsban Eötvös behozta Szemerének a Pesten megjelenő Athenaeum hirdetményét.8 Életre szóló tapasztalatot szereztek Nyugat-Európában, s volt immár hol megörökíteni azokat. Hazatérve mindketten szépirodalmi műfajban összegezték tapasztalataikat, s vele a válságot, amelyet nemzedékük átélt. Eötvös regényt írt élményei-3 Hermann Róbert: Szemere Bertalan. Vál., a bev-t és a jegyz. írta H. R. Bp., 1998. 4 Kölcsey Ferenc: Összes művei. Bp., 1960. II. k. 348. 5 Hermann Róbert i. m. 6 Fenyő István: A centralisták. Egy liberális csoport a reformkori Magyarországon. Bp., 1997. 7 Eötvös József: Emlékbeszéd Kölcsey Ferenc rt. felett. A Magyar Tudós Társaság Evkönyvei V 1838-1840. Budán, 1842. 109-123. ; Szemere Bertalan: Kölcsey emlékezete. 1839. In: Sz. B.: Összegyűjtött munkái. 6. k. Pest, 1871. 132-152. 8 Szemere Bertalan: Utazás külföldön. Bp., 1983. 184.
