Századok – 2012
KRÓNIKA - Beszámoló az „500 éves a Nyírbátori Stallum - az ecsedi Bátori család a 15-16. században" című konferenciáról. Nyírbátor, Bátori várkastély, 2011. május 19-21. (Lakatos Bálint) II/499
500 KRÓNIKA megnyitó, könyvbemutató és a két helyreállított templomban tartott szakvezetés gazdagította a konferencia eseményeit. A résztvevők az első napon délben megtekinthették a Bátori István Múzeumban a stallum helyben őrzött felét és részt vettek két kamara-kiállítás megnyitóján („Régi dicsőségünk. Nyírbátor város középkori kiváltság- és menlevelei a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár anyagából", illetve Makrai Zsuzsa helybeli zománcművész alkotásai „Aranyos pénzek, zománc átiratok a Báthory-fejedelmek pénzeiről 1571-1614" címmel). A konferencia ebéd után kezdődött meg a Báthory Várkastélyban Németh Péter megnyitó szavaival és Balla Jánosné polgármester köszöntőjével. Az első ülésszak (levezető elnöke Zsoldos Attila akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének osztályvezetője) három előadása a „főszereplő" bútordarabhoz kapcsolódott. C. Tóth Norbert (Magyar Tudományos Akadémia-Szegedi Tudományegyetem-Magyar Országos Levéltár Medievisztikai Kutatócsoport) a donátor Bátori-testvérek egyike, Bátori III. István nádor politikai pályaképét mutatta be. Bár a szakmai közvélemény előtt ismert, hogy C. Tóth a stallum készítésével kapcsolatban néhány évvel ezelőtt már feltételezte, hogy az eredeti megrendelő Bátori Miklós váci püspök és a felállításra tervezett helyszín a váci székesegyház lehetett, erről mostani előadásában nem ejtett szót, csupán a családi „munkamegosztásra" és István politikai szerepvállalására összpontosított. A stallum hajdani lakhelyének, a minorita templomnak és kolostornak a régészeti bemutatása volt Balázsik Tamás (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Kutatási Osztály) előadásának témája. A szentély boltozati rajzának az egyik ablakbélletben megtalált karcolatos rajza, a kőfaragójegyeknek a sárospataki templomban előfordulókkal való azonosítása, a nyugati előcsarnok középkori eredetének bizonyítása, az északi támpillérek alatt egykor húzódó, a szegedi ferences temploméhoz hasonló folyosó rekonstrukciója és a hajdani (mára újból felépített) keleti kolostorszárny területén 2008-2010 között végzett régészeti kutatások megfigyelései jelentették Balázsik kimerítő előadásának sarokpontjait. A harmadik előadó, Mikó Árpád (Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézete) végül magáról a stallumról beszélt, összefoglalva a becses műtárgyra vonatkozó ismereteinket és tisztázatlan kérdéseinket. A kóruspad múzeumi restaurálása és kiállítása során olyan beavatkozások is történtek (például a felső üléssor intarziás lapjainak az átcsoportosítása), melyek kevéssé dokumentáltak, így ma már szinte lehetetlen megállapítani, hogy a műtárgy hogyan nézett ki eredetileg. A stallum formakincsének és motívumainak bemutatásával, az idő és talán a vadászat allegorikus diadalmeneteinek és a térillúziót keltő szegélydíszek párhuzamainak számbavételével az előadó további kutatási lehetőségekre is felhívta figyelmünket. A délutáni, Csukovits Enikő (Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete) vezette szekcióban a Bátoriak és a régió története dominált. Horváth Richárd (Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete) Bátori István országbíró és erdélyi vajda 1479-1490 közötti politikai szerepléséről beszélt. Mátyás király egyik bizalmas embereként Bátori vajda 1483-ig szinte folyamatosan a török ellen harcolt, és időről-időre sikerült Magyarország
