Századok – 2012
TANULMÁNY - Balogh Margit: Ikonná dermedt emlékirat, avagy egy jó pásztor naplója. Mindszenty József bíboros emlékiratainak története I/3
44 BALOGH MARGIT ték tucatnyi nyelven. A sajtófogadtatás természetesen vegyes volt: az emigránsok ünnepeltek, a konzervatívok örvendeztek, a baloldaliak fanyalogtak. Talán legkevésbé a hollandok lelkesedtek: még a katolikusok közül is sokan nem értették, miért is kellett kiadni, hiszen az ilyen publikációk nem szolgálják a Kelet és a Nyugat békés együttélését. A De Tijdben megjelent (1974. november 15.) recenzió szerzőjének summázata szerint „ez nem más, mint egy korlátolt és egy kicsit hiú férfi portréja, aki ellene volt az erőszakos társadalmi változásnak a negyvenes évek végén".13 5 * A hidegháborút megelégelt világ együtt érzett a sokat szenvedett bíborossal, de nem vágyta sem az általa elutasított, sem az idealizált kort. És talán ez az a pont, amiben a memoár máig megosztja olvasóit. Mindszenty nem a megkérdőjelezhetetlen hűségével Istenhez, hazához, egyházhoz, nem az elszenvedett börtönbüntetés igazságtalanságával, szenvedésével és mártíromságával, hanem történelemszemléletével, a kommunizmus éveiben követett magatartásával, és az Apostoli Szentszékhez fűződő viszonyával váltja ki a legtöbb vitát. Hozzá kell tennünk: ez a történelem- és világszemlélet visszafogottabban jön át az emlékiratokban ahhoz képest, ahogy az megfogalmazódott 1945-1948 közötti és a követségi periódusban írt leveleiben, vagy az ugyanekkor készített történeti elemzéseiben. Ha Mindszenty egy átlagos közszereplő lenne, életének s akár visszaemlékezéseinek elemzése nem gerjesztene hullámokat, de ő két korszak határán élt, mitizált főszereplője kora közéletének, épp ezért felfogását osztani vagy vitatni szinte a magyar társadalom, egyúttal 20. századi történelmünk egészének értékelésével, a múlt és a jelen megítélésével, a jövőhöz is támpontokat adó mintaképek kiválasztásával ér fel. A minden kétséget kizáróan emblematikus Mindszenty differenciált elfogadása még ma sem könnyű, és sokan vagy kategorikusan elutasítják, vagy habozás nélkül követik. Ahogy egy alkotmányjogász találóan megállapította, „a Mindszenty-jelenség olyan, mint az angolna: megfoghatatlan, mert ha az egyházfőt nézzük, bírálhatatlanná kövült, hiszen ő volt az akkori nemzeti ellenállás vezéralakja; ha politikusi mivoltában akarja valaki megragadni szerepét, tevékenységét, a börtönt szenvedett bíboros palástja borul reá: Mindszenty bíboros így is, úgy is érinthetetlen."136 Mindszenty egyéni sorsa mellett az emlékiratokban benne van a magyarság története azon a szemüvegen át, ahogy azt az emlékíró látta és láttatni akarta: a megalázott, szovjetektől leigázott, kommunisták uralta nemzet tragédiája. Az a hercegprímás, aki szabadon is, rabságból is levelek, táviratok tucatjait intézte kormányfőkhöz, királyokhoz, politikusokhoz, segítséget kérve a magyarságnak országhatáron belül és kívül, most ezzel az emlékirattal még egyszer a világhoz kiáltott: igazságot Magyarországnak! Maga az emlékirat ponto-135 mal 15/3. dosszié, Emigrációs anyag, levelezés a könyvkiadókkal. Orbán J. Gyula: Mindszenty hercegprímás emlékiratai és a hollandiai sajtó. Dátum nélkül, gépelt, autográf. 136 yörös Imre: Hozzászólás Szakolczai György cikksorozatához. Egyházfórum, 2009/4. 25.
