Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - C. Tóth Norbert: Egy legenda nyomában. Szapolyai János és ecsedi Bátori István viszonya 1526 előtt II/443
452 C. TÓTH NORBERT rünk ki), s végül így összegezte kutatásai eredményét: „A történeti hagyomány romantikus történetet kerekített János vajda elhatározása köré. Régi krónikásaink ügy tudták, Báthori István Szapolyai vajda halálos ellensége volt. Nem is óhajtott attól segítséget elfogadni, még kevésbé kérni. Mikor Temesvár helyzete kezdett kritikussá válni, mégis rákényszerült, hogy egy kicsempészett levélben kérje János urat, jöjjön megmentésére. Ekkor és ezért indult meg — így a hagyomány — az erdélyi sereg Báthori segítségére. Sajnos, ebben az érdekes történetkében vajmi kevés az igazság. Báthori egy évtizeddel a parasztháború után már valóban vak gyűlölettel viseltetett Szapolyai iránt — de ekkor még jó barátságban élt vele. Nem egy törökellenes vállalkozásban voltak fegyvertársak, s a temesi ispán a politikában is a vajda támogatói közé számított".58 (Barta Gábor az ugyanezen évi Történelmi Szemlében megjelent tanulmányában Bátori és Szapolyai viszonyával kapcsolatban már egyáltalán nem említette, hogy évtizeddel később kettejük között „vak gyűlölet" lett volna.)5 9 A következő év májusában mindkettőjüket — továbbá a nándorfehérvári bánokat — Zsarnó várának sikertelen ostrománál találjuk.6 0 Ezután az ismert hadicselekményekben fél évtizedes szünet következett, s a belpolitikai események kapcsán kerülnek mindketten szemünk elé. Ismeretes Szapolyai János 1518. március 31-i Bátorihoz írott levele, amelyből értesülünk a vajda, a temesi ispán és Várdai Ferenc erdélyi püspök között létrejött szövetségről.61 A szövetkezők elsődleges célja — Szabó Dezső általánosan elfogadott véleménye szerint — az 1516-ban6 2 budai várnaggyá kinevezett Bornemissza János pozsonyi ispán, Lajos király nevelőjének eltávolítása lett volna a király környezetéből, másrészt azon igyekeztek, hogy a király hatalmát megerősítsék.6 3 Szövetkezé-58 Uo. 128. 59 Barta G.: Illúziók esztendeje i. m. 15. 60 A hadjárat ideje nem tisztázott. Van, aki az ápr. 24. körüli időre teszi (1504-1566. Memoria rerum. A Magyarországon legutóbbi László király fiának legutóbbi Lajos királynak születése óta esett dolgok emlékezete [Verancsics-évkönyv]. Sajtó alá rendezte, az utószót és a jegyzeteket írta Bessenyei József. [Bibliotheca Historical Bp. 1981. [a továbbiakban: Memoria rerum] 18.), van, aki május hónapra (Szerémi 71-72.) és végül van, aki július hónapra (Istvánffy 154.) tette az időpontját. Az okleveles források alapján annyit állíthatunk, hogy a hadjáratra május hónap első felében került sor: Szapolyai János erdélyi vajda márc. 10-én már a Temes megyei Lúgosról írt levelet Berekszói Hagymás Miklós Szörényi (vice)bánnak (DF 254 967.). Török Imre nándorfehérvári bán máj. l-jén, a török elleni hadjárat megindítása előtt, végrendelkezett (Bessenyei J.: Enyingi Török i. m. 1. sz.). Máj. 29-én azonban már az erdélyi nemesek tehetősebbjei Várdai Ferenc püspöknél gyűltek össze Gyulafehérváron országuk állapotáról tanácskozni, és úgy döntöttek, hogy jún. 12-én Székelyvásárhelyen gyűlést tartanak az erdélyi nemesek, székelyek és szászok részvételével (DF 245 749.). Szatmári György pécsi püspök Pozsonyban, máj. 22-én kelt levelében Cobor Márton és Paksi Mihály bán decemvirek már mint néhaiak szerepelnek (DL 89 054.), viszont Várdai Ferenc püspök máj. 5-én még csak Cobor Márton haláláról tudott (DL 89 053.). Végül, de nem utolsó sorban, Vajai Ferencnek szintén Pozsonyban, máj. 29-én kelt levelében a különböző hírek (Karintiában jobbágylázadás; a török elfoglalta Bocac és Kotor boszniai várakat) között nem szerepel utalás a zsarnói hadjáratra (DL 97 646.), vö. még Barta G.: Illúziók esztendeje i. m. 14. 61 Szabó Dezső: A magyar országgyűlések története II. Lajos korában. Bp. 1909. 122-125. 62 Szabó Dezső itt valószűleg félreértette forrásait. Egyrészt Bornemissza János már 1506 ősze (DL 21 286.) óta kimutatható budai várnagyként, másrészt Szapolyai levelében is csak annyi szerepel, hogy jelenleg Bornemissza tölti be a várnagyságot (officium illud castellanatus, quod ad presens ipse Bornemyza possidet). 63 Szabó D.: II. Lajos-kori országgyűlések i. m. 17-18.
