Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK - C. Tóth Norbert: Egy legenda nyomában. Szapolyai János és ecsedi Bátori István viszonya 1526 előtt II/443

C. Tóth Norbert* EGY LEGENDA NYOMÁBAN Szapolyai János és ecsedi Bátori István viszonya 1526 előtt Török Imre nándorfehérvári bán 1515. május l-jén kelt végrendeletében minden megnevezett szavatosáról írt néhány kedves szót, Szapolyai Jánost és Bátori Istvánt — mint utolsó akaratának végrehajtóit — a következőképpen jellemezte: „az ország szolgálatában dicsőség mellette meghalni", illetve „aki az életem során a jó barátot jelenti és hatalmas szeretettel áll mellettem".1

Dicsérete a későbbi korok véleményével meglehetősen markánsan szembenálló álláspontot képvisel. A jelen tanulmányban Szapolyai János és ecsedi Bátori István viszonyáról az utókorban kialakult kép valóságtartalmát kívánjuk megvizsgálni; tesszük mindezt abból a megfontolásból, mert a Jagellók uralkodásának végét, illetve az országot vezető elit erkölcsi és politikai alkalmatlanságát szokássá vált kettejük kapcsolatán keresztül bemutatni. * * * „Mert Szapolyay János között, Báthory István nádorispán között, eleitől fogva olly nagy irigység vala, hogy egyik a másiknál jobbnak és nagyobbnak tartja vala magát lenni; egyik a másik szerencséjét és előmenetelét bánja és irigyli vala. És ez lőn főoka, hogy Báthory István nem örömest szenvedheti vala a királyságban Szapolyay Jánost. Adta volna a felséges isten, hogy ennek a két úrnak, vagy egyike se, vagy csak az egyike született volna; nem vesztünk volna illy szörnyen országostul el miattok" — a 17. század elején dolgozó (Gersei) Pethő Gergely krónikájában2 olvashatjuk a fenti sorokat.3 * A szerző az MTA - Hadtörténeti Intézet és Múzeum - Szegedi Tudományegyetem - Magyar Országos Levéltár Magyar Medievisztikai Kutatócsoport tudományos főmunkatársa. A tanulmány, amelynek elkészítését a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (BO/445/11/2) támogatta, a Kolozsváron, 2011. augusztus 23-án a 7. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson „A történetíráson kívüli történelmi emlékezet" című szekciójában elhangzott előadás kibővített és jegyzetelt változata. 1 „penes cuius honorem et defensionem huius incliti regni Hungarie caput meum morti subire non recusavi" (Szapolyai), „qui bonum se semper dominum et amicum in vita michi fore ostendit atque ingenti amore erga me extitit" (Bátori) — Enyingi Török Bálint. A bevezetést írta és a forrásokat közzéteszi Bessenyei József. Bp. 1994. 1. sz. 2 Rövid magyar krónika sok rend-béli fő historás könyvekből nagy szorgalmatossággal egybe szedettetet és irattatot Pethö Gergelytül. Cassán 1729. 103-104. — A Kassán 1753-ban kinyomtatott példány fakszimile kiadása: Dharma Kiadó, Bp. 1993., ebben az idézett szöveget 1. a 104. oldalon. 3 Munkáját 1623-ban fejezte be, de csak 1660-ban jelentették meg, vö. Nagy Levente: Pethő Gergely Rövid Magyar Krónikája és a költő Zrínyi Miklós. Irodalomtörténeti Közlemények 102. (1998) 285-300.