Századok – 2012
TANULMÁNY - Balogh Margit: Ikonná dermedt emlékirat, avagy egy jó pásztor naplója. Mindszenty József bíboros emlékiratainak története I/3
40 BALOGH MARGIT ta emlékiratait, kikerült Mindszenty feltétlen bizalmából, holott épp ő vállalkozott volna „összes műveinek" hat kötetben történő kiadására is, ami így az önéletrajzi memoárt és az egyháztörténetet is magában foglalta volna. (Mindszenty 1972-ben, amerikai útja során azzal sértette meg monsignore Szabót, hogy kihagyta útjának megszervezéséből, és leszólta az általa vezetett Amerikai Magyar Katolikus Liga tevékenységét, ami szerinte komolytalan táncmulatságokban és bálok rendezésében merül ki.)112 1973. október 18-án Mindszenty az Ullstein Kiadóval írt alá egy 300 ezer dolláros előszerződést az egész világra kiterjedő kiadási és licencjog eladásáról.113 Eltökéltsége emlékiratainak kiadásához hozzájárult a bíboros érseki székről történő elmozdításához, ezt a további fejlemények egyértelműen igazolják. Rómában eleinte — amint a Könignek írt, előbbiekben idézett levél is igazolja — abban bíztak, hogy a bíboros lebeszélhető a már befejezett visszaemlékezéseinek kiadásáról, és kedvező reakció esetén a pápa valószínűleg hajlott volna arra, hogy ennyiben maradjanak, úgy vélekedve, hogy ilyen körülmények között elegendő lépést tett ahhoz, hogy lecsendesítse a magyar kormány érzékenységét.11 1 Mindszenty dacolása viszont arra kényszerítette a pápát, hogy tovább menjen. 1973. november l-jén kelt, saját kezűleg írt olasz nyelvű levelében már arra kérte Mindszenty Józsefet, hogy mondjon le az esztergomi érseki székről, és lemondása után „szabadon és jobban határozhat afelől, vajon alkalmas-e most közreadni emlékiratait az igazság feltárására és saját jó hírnevének a védelmére".11 5 Közvetítővel is próbálkozott: az 1972. február 25-én Girus Tarasii-i címzetes püspökké szentelt Lékai László kapta állítólag azt a feladatot 1973 végén, hogy Bécsbe utazzon, és rávegye Mindszentyt: a magyar hívek érdekében mondjon le érseki székéről vagy emlékiratai megjelentetéséről - ideális esetben mindkettőről, amit a kardinális természetesen elutasított.11 6 Giovanni Battista Morandini, a brüsszeli nuncius helyettese egy fogadáson elárulta, hogy az emlékiratok azért jelentenek sok problémát, mert „keresztezik a Vatikánnak a Magyar Népköztársasággal kialakítandó külpolitikai terveit. A Vatikán részéről Mindszenty teljes és végleges visszaszorítására törekednek."117 A szigorukról híres pápák, mint XI. Pius vagy XII. Pius, nem próbálkoztak volna egyetlen ellenkező főpapjukat sem meggyőzni, hanem hatalmi szóval elhallgattatták volna, de VI. Pál türelmesen próbálta Mindszentyt újabb levélben meggyőzni, sikertelenül. A pápának nem maradt más kimenetel, mint erősen szabadkozva, de a tekintélyével fellépni, és 1973. december 18-án — egyelőre még csak szigorúan magánlevélben — arról az elhatározásáról értesítette 112 ÁBTL 3.2.9. R-8-009/2. 204. Beszámoló külföldi utazásról, Budapest, 1972. november 24. 113 MAL 15.3. dosszié, „Levelezések a könyvkiadókkal". Szerződés Mindszenty József és az Ullstein Kiadó között az Emlékiratok kiadási jogáról, 1973. október 18. 114 AMAE Série: Europe, Hongrie, versement aux Archives (1971-juin 1976), boîte 3330, dossier Questions religieuses (1 janvier 1971-30 juin 1976). Franciaország szentszéki nagykövetségének 44-49. számú távirata. Róma, 1974. február 11. 115 A levél eredeti példánya a MAL-ban megtekinthető: 060. dosszié, M FN 7935, L-2886. Fakszimilében több kiadványban megjelent. Szöveg magyarul közli Somorjai Adóm: Ami az emlékiratokból kimaradt i. m. 35-36. 116 Hansjakob Stehle: Geheimdiplomatie im Vatikan i. m. 301. 117 ÁBTL 3.2.9. R-8-009/3. 255. Rejtjeltávirat, Brüsszel, 1974. október 28.
