Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Bárány Attila - Györkös Attila: A Fehér Rózsa Magyarországon. Egy angol trónkövetelő viszontagságai és a Jagelló-kori diplomácia II/417
A FEHÉR RÓZSA MAGYARORSZÁGON 435 Bármi is állt de la Pole ekkori döntéseinek hátterében, a velencei Marino Sanuto 1506. október 6-i jelentéséből tudjuk, hogy „Richard, az angliai fehér rózsa, az angol király ellensége megérkezett [Magyarországra], a mondott király pedig a Magyarországon tartózkodó követektől kiadatását kérte. A követek Horvátországba érkeztek".124 Sanuto szövege alapján a magyar szakirodalom teljessége azt feltételezi, hogy VII. Henrik követeket küldött Magyarországra, az ide menekülő Richard kiadatásának érdekében.125 Erre azonban a fenti, egyébként is félreérthető mondatokon túl semmilyen adat nincs. A feljegyzés szerintünk amúgy sem azt állítja, hogy az angol uralkodó küldött bárkit is Magyarországra, hanem azt, hogy az ide érkező követektől kéri a kiadatással kapcsolatos tárgyalások lebonyolítását. Más források alapján arra a feltételezésre jutottunk, hogy valójában az ekkor hazánkban tartózkodó francia küldöttség járhatott el az üggyel kapcsolatban. Ervelésünket a következőkre alapozzuk. Miksa 1506. szeptember 14-én Innsbruckból írott levelében arról számolt be VII. Henrik királynak, hogy nem sikerült értesüléseket szereznie Richard magyarországi tartózkodásáról az udvarában tárgyaló, Budáról érkező francia követektől. Mindazonáltal nem hiszi, hogy Anna magyar királyné halála126 után Ulászló támogatná a trónkövetelőt. Ha valamilyen további információ a birtokábajutna, azonnal tájékoztatni fogja az angol uralkodót.12 7 Ha szeptember közepén a Tudor diplomácia még csak Miksától tájékozódott Richard holléte felől, három héttel később nemigen érkezhettek angol követek az ügyben Magyarországra, de az ide utazó francia követek révén az angol uralkodó már korábban is próbálhatott információt szerezni erről a lehetőségről. Valójában azt sem tudjuk, hogy Richard mikor jutott el hazánkba. Az angol szerzők a Sanutot felhasználó velencei követjelentés-kiadásra hagyatkozva az év őszére teszik megérkezését.128 Egyetlen kutató, Hampton helyezi ezt auugyanis Blythe akkori angol követ megérkezése után azonnal értesítette fivérét a szövetségi ajánlatról (1502. nov. 19.: Akta Aleksandra No. 132.). Sándor ekkor kinyilvánította, hogy tudja: a „régi királyok nemzetségét" kiszorították a hatalomból Angliából, valamint a főpapok is elégedetlenek a kormányzattal: non approbat Anglicam confoederationem [...] tarnen sunt aliae stirpes antiquorum regum tanquam repudiatae, exinde ex parte praelatorum regnum illud seditiosum" — Akta Aleksandra No. 154. 124 Rizardo, rosa biancha di Ingalterra è zonto 11, quai è inimico al re d'Ingalterra, unde dito re manda do oratori in Hongaria per dimandario quali è zonti in Corvatia— Sanuto VI. (1881) 438. 125 Kropf L.\ Anna királyné i. m. 693.; Fest S.: An English Pretender i. m. 615.; E. Kovács P: Egy törökellenes szövetség i. m. 54. 126 Anne de Foix 1506. júl. 26-án halt meg gyermekágyi lázban, 1. Wenzel G.: II. Ulászló i. m. 837. 127 Significamus praeterea serenitate vestrae nos diligenter fecisse inquisitionem de oratoribus Gallicis qui ad Hungáriám per Venetias profecti fuerunt [...]. Non tamen potuimus percipere quod frater ducis de Suffolch apud illos fuerit, quamquam mortua regina, nullum ulterius periculum sit quod Hungari nunc propter nimiam eorum barbariem, nec modernus rex aliquid pro eo faciet. Nos tamen continuo inquiremus et conabimur intelligere ubi sit, et de omnibus serenitatem vestram certionem reddemus — Letters and Papers I. 303-304. 128 Calendar Venice I. 889.; Pollard, A. F.: Reign of Henry VII i. m. III. 114.; George E. Cokayne: The complete peerage of England, Scotland, Ireland, Great Britain, and the United Kingdom. Ed. Vicary Gibbs et al. Vol. 1-15. London 1910-1998. Vol. 12/1. 453-454.
