Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK - Bárány Attila - Györkös Attila: A Fehér Rózsa Magyarországon. Egy angol trónkövetelő viszontagságai és a Jagelló-kori diplomácia II/417

A FEHÉR RÓZSA MAGYARORSZÁGON 421 ták.2

0

Az 1490-es években ennek ellenére a de la Pole-ok lojálisak maradtak a királyhoz; ekkor még semmi nem utalt arra, hogy néhány évvel később a Tudorok szerte Európában minden követ megmozgatnak kézre kerítésükre. Valójában nem tudni, miért fordultak Henrik ellen, de a századfordulón menekülniük kellett.2

1

1499-ben Edmund és öccse, Richard elhagyta Angliát, és Margit nagynénjüknek — a York-ház nagyasszonyának, Merész Károly burgundi herceg özvegyének, egyben Miksa császár anyósának —, valamint mostohaleánya fiának, Habsburg Szép Fülöpnek a segítségét kérték.22

A korábbi években Margit — akit VII. Henrik csak „mérges kígyó"-ként emlegetett — mindig is a Yorkok támaszaként lépett fel a kontinensen, és lázadókat is pénzelt a Tudorok ellen.23 Úgy tűnik, hogy a császár és Fülöp, Németalföld kormányzója tulajdonképpen az ő kérésére karolta fel a de la Pole-ok ügyét.2

4

VII. Henriket rémülettel töltötte el az a lehetőség, hogy a York-ház Habsburg segítséggel a trónjára tör,2

5

és lépéseket tett ennek elkerülése érdekében. Részben Edmundot kívánta meggyőzni a visszatérésről — bocsánatot ígérve neki2

6

—, részben tárgyalásokba bocsátkozott Fülöppel, a lázadók potenciális támogatójával.2

7

Többek között az angol-flamand kereskedelmi szerződés felbontásával fenyegetőzött és embargóval próbált nyomást gyakorolni a Habsburgokra, azaz kész lett volna feláldozni akár teljes gyapjúkereskedelmét a cél érdekében.2

8 20

Ehelyett meg kellett elégednie az earli címmel, s összességében 5000 font megváltásra kötelezte VII. Henrik, 1. John A. F. Thomson: John de la Pole, Duke of Suffolk. Speculum 54. (1979) 541. 21

Annyi látszik valószínűnek, hogy Edmundot egy gyilkossági ügyben meghurcolták, de Francis Bacon VII. Henrik életrajza szerint nem fogadta el a megalázó feltételt, hogy kegyelmet kérjen a királytól, 1. Francis Bacon: The History of the reign of King Henry the Seventh. Ed. Jerry Weinberger. Ithaca 1996. (a továbbiakban: Bacon, History) 177. 22 The Paston Letters 1422-1509. Vol. I—III. Ed. James Gairdner. S. 1. [London] 1872-1874. III. 942.; The Reign of Henry VII from contemporary sources. Vol. I—II. Ed. Albert Frederick Pollard. London 1913. I. 209.; Hanham, A.: Edmund de la Pole, defector i. m. 240. 23 Original letters illustrative of English history: including numerous royal letters from autographs in the British Museum, the State Paper Office, and one or two other collections. Vol. I-IV Ed. Henry Ellis. London 1824-1846. (a továbbiakban: Ellis, Letters) I. 119. 24 Letters and Papers illustrative of the Reigns of Richard III and Henry VII. Vol. I—II. Ed. James Gairdner. (Rerum Britannicarum medii aevi scriptores. Rolls Series 24.) London 1861-1863. (a továbbiakban: Letters and Papers) I. 212. 25

VII. Henrik már 1498-ban észlelhette a veszélyt, mert előre menve egyezményt kötött Miksával, hogy egyikük sem támogatja a másik koronája ellen lázadókat, 1. Foedera, conventiones, literae, et cujuscunque generis acta publica inter reges Angliáé I-XX. Ed. Thomas Rymer. London 1704-1735. (a továbbiakban: Foedera) XII. 705. 26 Letters and Papers I. 129-133. 27

Suffolk grófja már 1499. augusztusában Brüsszelben az ő segítségét kérte, 1. Bacon, History 178. Az angol diplomácia gyorsaságára jellemző, hogy szept. 20-án már Sir Richard Guildford and Richard Hatton követek Edmund kiadatását követelik Fülöptől. 28

Foedera XII. 648., 654., 695., 713. — Előzményként meg kell jegyezni, hogy 1493-ban VII. Henrik, arra válaszolva, hogy Miksa Perkin Warbeck trónkövetelőt támogatja, embargó alá helyezte a németalföldi kikötőket Stanley Bertram Chrimes: Henry VII. London 1972. 232.). Ezt csak 1496-ban oldották fel, amit a flamandok „intercursus magnus"-nak neveztek, megkülönböztetve a későbbi „intercursus malus"-tól (Foedera XII. 578-588.; Pollard, A. F. : Reign of Henry VII i. m. I. 285-309.). A későbbiekben azonban szinte állandó vita övezte a Tudorok és a Habsburgok között a németalföldi-angol kereskedelmet, s 1499-ig újra felfüggesztették az „intercursus magnus"-t (Foedera XII. 654-657., 713-720.; Richard Bruce Wernham: Before the Armada: The emergence of the English Nation, 1485-1588. London 1966. 62-76.