Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hunyadi Zsolt: A magyarországi johannitáknak és templomosoknak adott 12. századi kiváltságok pápai oklevelek tükrében II/389
12. SZÁZADI KIVÁLTSÁGOK PÁPAI OKLEVELEK TÜKRÉBEN 397 Ennek a folyamatnak a betetőzése a német lovagrend kialakulása a 12. század utolsó és a 13. század első két évtizedében, midőn tudatosan azokat a privilégiumokat „követelték", amelyekkel a templomosok és johanniták már bírtak. A tárgyalt „corpus" következő tagja szintén III. Lucius kancelláriájából került ki: az oklevelet —jelen ismereteink szerint — 1184. vagy 1185. november 22-én állították ki.45 A dokumentum a 12. század egyik gyakori arengáját46 tartalmazva az érdemi részt Iustis petentium desideriis szavakkal vezeti be és III. Béla királynak a templomosok javára tett zenggi adományát erősíti meg. Bár Mezey nem kommentálta, hogy miért emelte ki az oklevelet a Hungaria Pontificiából, vélhetően a Dalmatia Pontificiaba kívánta áthelyeztetni. A sorban az utolsó dokumentum III. Kelemen pápa 1188. december 12-én kiállított bullája, amely II. Ince fent emlegetett, korai Milites templijét erősítette meg — vélhetően — a magyarországi templomosok számára.47 A Mezey által készített apparatus szerint az oklevél a pozsonyi városi levéltárban lappang és az Orlens Pontificius szerkesztőjét is erről informálta,48 ily módon Pflugk-Harttung4 9 19. századi kiadására hagyatkozott. A Magyar Országos Levéltárban fellelhető fotódokumentációról ugyanakkor az oklevél legfőbb jellemzői azonosíthatók, sőt, el is olvasható, amiből kiderül, hogy apróbb különbségek felfedezhetők a pozsonyi oklevél szövegében. Meglehetősen sajátos módon a bemutatott oklevelek nem szerepelnek a Diplomata antiquissima Hungáriáé (DHA) II. kötetéhez (1131-1196) készített elenchusban, amely közel 50 pápai oklevelet tartalmaz. A kiadásra előkészített anyagok (gépelés, szerkezet) láttán, a DHA II. kiadását előkészítő csoport vezetőjével, Szovák Kornéllal arra jutottunk, hogy a munkálatokból egy ponton kivonuló Mezey feltehetően magához vehette a Hungaria Pontificiába tartozónak vélt palliumokat, így maradhatott ki a feldolgozásra előkészített állományból. Arra kellene még elfogadható magyarázatot találnunk, vajon miért éppen az 1180-as években tapasztaljuk a kiváltságok megszerzésének intenzívvé válását. Nem előbb és nem később, legalábbis ami a 12. századot illeti. A kiváltó okokat keresve némi kapaszkodóra lelhetünk, amint az a fentiekből is sejthető. Az 1179 márciusában összehívott III. lateráni zsinaton a püspökök meglehetősen vehemensen léptek fel a kiváltságaikkal visszaélő templomosok és johanniták ellen, és sikerült elérniük, hogy a zsinat kánonban50 ítélje el tevékenységüket, tudniillik, hogy világiak kezéből fogadtak el egyházakat, tizedeket, papjaikat nem prezentálták püspöküknek, sőt, a johannitákkal még az is megesett, 45 DF 277 955., Fejér CD II. 204-205., JL 15 334. L. a Függelékben: no. 4. 46 Solymosi László: A pápai kancellária hatása az oklevéladásra a XIII. század közepéig. In Uő. : írásbeliség és társadalom az Árpád-korban. Bp. 2006. 187-188. 47 JL 16 361., Hiestand, R.: Papsturkunden fur Templer und Johanniter i. m. I. 214-215. 48 DF 277 955., Hiestand, R.: Papsturkunden für Templer und Johanniter i. m. II. 63. „Verschollen ist dagegen das folgende, einst hier aufbewahrte Stück Clemens III. 'Milites Templi' 1188 Dez. 12 Orig. JL 16 361." 49 Julius von Pflugk-Harttung: Acta Pontificum Romanorum Inedita. Tübingen 1880. I. 183-184. (no. 201.). 50 1179: § 9. — Decrees of the Ecumenical Councils i. m. 216-217., vö. Georg Schreiber: Kurie und Kloster im 12. Jahrhundert. 2 Bde. Stuttgart 1910. I. 294., II. 15., 67., 116., 354.
