Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: Bencés szerzetesség egy korszakváltás határán. Egyházpolitikai viták a 11-12. század fordulóján II/269
BENCÉS SZERZETESSÉG EGY KORSZAKVÁLTÁS HATÁRÁN 301 eleji, főleg Kálmán udvarához kapcsolható kulturális fellendülés így részben a történeti munkák keletkezésében is megfogható. Az irodalmi munkák felhasználásának lehetőségét természetesen nemcsak az udvar szűkebb környezetében ismerték fel, hanem a királyi alapítású monostorokban élő szervezetesek is; különösen Pannonhalmán voltak tisztában ezzel. Az alig több mint két évtized alatt összeállított három István-legenda — különösen a Hartvik-féle, amely valószínűleg a szomszédos Győrben készült — a bennük megfigyelhető különbségekkel, valamint a dinasztia 11. századi történetének krónikás összefoglalása Pannonhalmán is visszhangra talált, sőt ösztönzőleg hatott a történeti munkákra is fogékony, művelt szerzetesi közösségre.16 3 A püspöki hatalomból kiszorított bencés szerzetesség szintén a királyi udvarban előtérbe került történeti irodalom fegyveréhez nyúlt, és mintegy ellentámadásként hangsúlyozta a szent bencés püspök alakját, aki méltán az új püspökök mellé, vagy inkább — követendő példaként — eléjük állítható. Az 1083-ban szentté avatott Imre herceg és Gellért csanádi püspök legendáját, a kanonizáció feltételeként, összeállították már. Figyelemre méltó, hogy a 12. század elején, alig két évtizeddel a szentté avatásuk után, mind Imre herceg, mind Gellért püspök számára új életrajzokat készítettek. Ez a tény önmagában is nagyjelentőségű, és azt mutatja, hogy a 11-12. század fordulóján komoly változások történhettek a magyar egyház életében, és ezekkel lehet összefüggésben a legendairodalom újbóli előtérbe kerülése. A változásokhoz való viszonyulás ösztönözhette Imre és Gellért új legendájának elkészítését. Ezt a szempontot mindenképpen be kell vonni a két új legenda létrejötte körülményeinek vizsgálatába. A Szent Imre-legenda keletkezésének időpontjaként két álláspont fogalmazódott meg.16 4 A Szent Imre-legendával foglalkozók többsége a 12. század elejére — pontosabban: 1107/1109 és 1116 közé, tehát Kálmán király uralkodásának idejére — teszi annak megírását,16 5 míg mások valamivel későbbre, a 12. 163 A pannonhalmi szerzetesség műveltségére 1. a monostor korabeli könyvjegyzékét (DHA I. 299-301., vö. Csapodi Csaba: A középkori könyvtári katalógusok eszmetörténeti tükröződése. In: Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Székely György. Bp. 1984. 57-67., Veszprémy László: A pannonhalmi bencés apátság könyvei a 11. század végi összeírás alapján. In: Möns sacer I. Szerk. Takács Imre. Pannonhalma 1996. 327-332.). 164 Tóth Sarolta a legendáról készített igen alapos munkája a 18. század végétől az 1960-as évekig foglalja össze legenda keletkezési idejének historiográfiáját, 1. Tóth Sarolta: Magyar és lengyel Imre-legendák. In: Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica 11. Szeged 1962. 5-15. Újabban a legendával kapcsolatos szakirodalmat Szovák Kornél gyűjtötte össze, 1. Szovák Kornél -Veszprémy László: Krónikák, legendák, intelmek - Utószó. In: Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I—II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Az Utószót és a Bibliográfiát összeállította, valamint a Függelékben közölt írásokat az I. kiadás anyagához illesztette Szovák Kornél és Veszprémy László. Bp. 1999.2 777-779. 165 A legendával részletesen foglalkozók közül pl. Madzsar Imre: Szent Imre herceg legendája. Századok 65. (1931) 53-56., a legenda kritikai kiadását elkészítő Bartoniek Emma (SRH II. 443-448.), Horváth J.: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái i. m. 153-157., Tóth S.: Magyar és lengyel Imre-legendák i. m. 33-34., legújabban pedig Bollók János: A Szent Imre-legenda. In: Möns Sacer I. Szerk. Takács Imre. Pannonhalma 1996. 350., Szovák K. - Veszprémy L.: Krónikák, legendák, intelmek i. m. 777.
