Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: Bencés szerzetesség egy korszakváltás határán. Egyházpolitikai viták a 11-12. század fordulóján II/269
284 KOSZTA LÁSZLÓ is erőteljesen érvényesíteni tudták akaratukat az egyházi ügyekben. Nem volt szükségük arra, hogy a család tagjaival töltsenek be meghatározó egyházkormányzati intézményeket. Szent László 1090-ig, felesége, Adelhaid haláláig bízhatott abban, hogy saját fiúgyermeke követheti majd a trónon. Kálmán papnak neveltetését — már ha ezt egyáltalán László kezdeményezte — semmiképpen sem értékelhetjük úgy, hogy ezzel akarták őt kizárni a hatalomból. Mindezt az is alátámasztja, hogy nem egy, a közvetlen hatalomgyakorlástól földrajzilag távoli monostorba lett szerzetes Kálmán, hanem világi papként a királyi kápolnában nevelkedett és bizonyára a király jóváhagyásával püspökké is lett. Kálmán így a hatalom közvetlen közelében, püspökként pedig a királyi tanács tagjaként a kormányzati munka részeseként tevékenykedett. Püspökké szentelése azonban vélhetőleg közel esett ahhoz az időponthoz, amikor egyre nyilvánvalóvá lett, hogy Lászlónak nem lesz saját fia, aki örökölhetné apja trónját. Az 1070 táján született Kálmánt legkorábban az 1090-es évek elején szentelhették püspökké,79 ami tehát időben közel lehetett László megözvegyüléséhez. így nem kizárható, hogy Kálmán püspökké tétele abban az időben történt, amikor László választás elé kényszerült: testvére két fia, Kálmán és Géza közül melyiket jelölje majd utódának. A választás a két közel egykorú testvér között nem volt nehéz, mivel Álmos világi nevelésben részesült és horvát királlyá tétele 1091-ben az uralkodó döntését is jelentette. Mindezek alapján nagyon valószínű, hogy Kálmán püspökké kinevezése és Álmos horvát királlyá koronáztatása gyakorlatilag egyidejűleg történhetett. Az 1090-es évek eleje Szent László király külpolitikájában is fordulatot hozott. Az uralkodó felhagyott azzal a német császár ellenes külpolitikával, amely apja, Béla herceg, Magyarországra érkezésétől, az 1040-es évek végétől jellemezte szűkebb családját. Mindez azzal járt, hogy az addig a pápaság szövetségeseként számon tartott magyar uralkodó a gregoriánus erőkkel szemben álló táborba került és IV Henrik támogatója lett. Ez lehetett az a döntés, amely az ország előkelőinek nagy részénél, különösen a püspökök között ellenállásra talált. Álmos, a kijelölt utód, horvát királyként László új németbarát politikájának támasza lett. A külpolitikai irányváltással elégedetlenkedők viszont Kálmán püspökben a korábbi pápa-párti külkapcsolatok folytatóját látták, és felkarolták trónigényét. Ezzel a konfliktussal lehet összefüggésben az, hogy Kálmánnak el kellett hagynia az országot és kénytelen volt Lengyelországba menekülni.8 0 László halála után Álmos és Kálmán között zajló közel egy éves trónküzdelembe bekapcsolódott az egyház. A Kálmánt támogatók közé sorolhatjuk a püspököket, a királyi kápolnát és az udvari papsággal szoros kapcsolatban álló 79 A 11. század végén a püspökké szentelésnél nem volt meghatározva, hogy a jelöltnek minimálisan hány évesnek kell lennie. A 1179. évi III. lateráni zsinat írta elő, hogy a püspökké szentelés feltétele a 30. életév betöltése. Kálmánnak azonban már legalább a 20. életévét be kellett töltenie, mert ezt maga a pappá szentelés is megkövetelte. 80 Kristó Gyula - Makk Ferenc: Az Arpád-ház uralkodói. Bp. 1996.2 130. (a vonatkozó rész Makk Ferenc munkája).
