Századok – 2012
TANULMÁNY - Balogh Margit: Ikonná dermedt emlékirat, avagy egy jó pásztor naplója. Mindszenty József bíboros emlékiratainak története I/3
24 BALOGH MARGIT Emlékirat és cenzúra Mindszenty iratait és könyveit három részletben szállították át a bécsi amerikai követségre, a legfontosabbakat már pár nappal távozása előtt, szeptember 23-án.6 7 Ezzel tulajdonképpenbiztosítékot nyertek, nehogy változtasson elhatározásán, és ne kövesse emlékiratait, amik nélkül életét hiábavalónak érezte. A bíboros aggodalma, hogy szabadságát visszanyerve nem vagy alig lesz ideje a megjelentetéssel foglalkozni, annyiban beigazolódott, hogy idős kora és világutazásai miatt a szöveg véglegesítésében, megszerkesztésében többek segítségére szorult. De a végül megjelent kötet minden kétséget kizáróan Mindszenty József szellemi terméke. Pontos tartalmát 1971-ben még kevesen ismerték, arról mindenféle mendemonda keringett. Közvetlen környezetéből többen is úgy tudták, hogy Mindszenty „támadja az egyházon belüli »megújulás« folyamatát, valamint a Vatikán és szocialista országok közötti jelenlegi viszonyt".6 8 Ez esetben nemcsak Budapestnek, hanem Rómának is több mint kellemetlen lett volna a kötet kiadása! A közvélemény valóban minden nap várta 1971 októberétől a memoárok megjelenését, időnként fel is röppent ennek híre, majd a cáfolata is. De tévednénk, ha az egyébként valós külső ellenerőket sejtenénk az emlékiratok kiadásának elhúzódása mögött. Az igazságot Vecsey József, Mindszenty titkára árulta el: „A bíboros annyi időt vesztett tatárral-törökkel ( = magyar történelmi témákkal), hogy a közelmúlt emlékirataival 11972 nyarán! - B. M.l még sehol sincs."6 9 Ráadásul a bíboros sokáig ragaszkodott ahhoz, hogy a magyar egyház, nemzet és személyes megpróbáltatásait egyben tárgyaló emlékiratainak mind a tíz kötetét közreadják. Többször is úgy nyilatkozott, hogy az ő műve nem memoár, hanem a magyar nép története lesz, és „az ő szerepe, tevékenysége, kora csak egy töredéke az alkotásnak".7 0 Tanácsadói csak nehezen győzték meg, hogy nem lenne kiadó — se olvasó — egy ilyen nagyszabású munkára, inkább csak saját emlékiratainak kiadására törekedjen, és abban színezze ki az államvédelem részéről őt ért lelki és testi gyötrelmeket, mert írása csak ily módon kelthetne felháborodást a rendszerrel szemben, és így lehetne alkalmas a magyar emigrációs törekvések elősegítésére.7 1 Mindenki a „nagy sztorit" várta, és nem egy tudományos egyháztörténeti fejtegetést. 1973 derekán még a mű kiadásának körülbelüli időpontja sem volt ismert. Mindszenty kiadási vágyaiból csupán annyi teljesült, hogy 1973 végén Bécsben megjelent az Esztergom, a prímások városa című műve, ami a történelmi életmű töredékét tartalmazta Bíró Béla művészettörténész „szerkesztésé-67 Az iratok és könyvek következő részletét október 30-án, a harmadik és egyben utolsó adagot november 9-én juttatták ki, ennek amerikai forrásaira lásd Somorjai A.: „His Eminence Files" i. m., kivált a 247, 252-253, 284-285, 288, 293, 295. számú dokumentumokat. 68 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban: ÁBTL) 3.2.9.-R-8-009/1. 205. Jelentés Mindszenty „emlékiratairól". Budapest, 1971. november 19. 69 Msgr. Mészáros Tibor: A száműzött bíboros szolgálatában. Mindszenty József titkárának napi jegyzetei (1972-1975). Lámpás Kiadó, Abaliget, 2000. 28. 1972. június 26., hétfői bejegyzés. 70 ÁBTL 3.2.9. R-8-009/3. 15. Információs jelentés Mindszenty helyzetéről, tevékenységéről. Budapest, 1973. június 30. 71 ÁBTL 3.2.9. R-8-009/2. 288. Jelentés Mindszenty József emlékiratairól. Budapest, 1973. február 7.; Csonka Emil: A száműzött bíboros. Babits Kiadó, Szekszárd, 1993. 74.
