Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: Bencés szerzetesség egy korszakváltás határán. Egyházpolitikai viták a 11-12. század fordulóján II/269
276 KOSZTA LÁSZLÓ mogyvári apátság alapításánál is,3 7 szolgálatukra külföldi követjárások alkalmával is igényt tartott az uralkodó. 1091-ben Itáliába, a pápához is egyik káplánját küldte László.3 8 Hamis — de minden bizonnyal részben eredetiek felhasználásával készült —, illetve kétségtelen hitelű oklevelekben összesen tíz királyi káplánt ismerünk név szerint all. század utolsó két évtizedéből.39 Ez önmagában is igen figyelemre méltó, különösen azért, mert még a későbbiekben sem említenek ilyen rövid időszakból ennyi királyi káplánt. Szent László alatt tehát az udvari papság, a királyi kápolna kormányzati és politikai szerepének előtérbe kerüléséről beszélhetünk. Ezt aláhúzza a király unokaöccsének, Kálmánnak a neveltetése. Kálmánról nem említik a források, hogy szerzetes lett volna, így bizonyos: klerikusi neveltetésben az udvari papságnak kereteket adó királyi kápolna tagjaként részesült. Ezzel a dinasztiából származó taggal bővült a királyi kápolna, ami önmagában bizonyítja az udvari papság rangját és tekintélyét. Fontos egyházkormányzati változásra mutat rá László királyi káplánjai életpályájának alakulása. A név szerint ismert királyi káplánok többségével ugyanis röviddel később valamely egyházmegye vezetőjeként, püspökként vagy érsekként találkozunk újra. Szerafin4 0 és Lőrinc4 1 esztergomi érsek lett, Koppány 1099-ben püspökként vett részt és esett el Kálmán halicsi hadjáratában,4 2 Sigindinust pedig zágrábi püspökké tették a 11-12. század fordulóján.4 3 Fancsika előbb zágrábi püspök, utóbb bácsi érsek lett. A név szerint ismert királyi káplánok felének karrierje így bizonyosan a püspökségig ívelt, és számuk Kálmánnal tovább bővíthető.4 4 Ezek Andreas Hegedűs, Tiburcius Neumann, Cornelius Szovák, Stephanus Tringli. Strigonii-Budapestini 1999. (a továbbiakban: MES) I. 85., Hóman Bálint: A zágrábi püspökség alapítási éve. Turul 28. (1910) 100. 37 A tanúk között három királyi káplánt említenek, Mihályt, Szerafint és Koppányt, 1. DHA I. 268. és Baumgarten Ferencz: A saint-gillesi apátság összeköttetései Magyarországgal. Századok 40. (1906) 392-393. és 405. 38 Erre Oderisius apáthoz írt levelében utal a király, 1. DHA I. 272. 39 A bakonybéli apátság 1086. évi interpolált birtokösszeírásának első, a 12. század elején keletkezett függeléke Szerafin káplánt nevezi meg az oklevél írójának (DHA I. 253.). Az 1093-ra datált hamis, de 1091 előtt keletkezett eredeti oklevelet felhasználó, a pécsi püspökség érdekében kiállított oklevélben Timót, Erdő, Sámson, Lőrinc és Sigindinus káplánokról tesznek említést (DHA I. 290.). 1087 és 1091 között a zágrábi püspökség alapításánál Koppány és Fancika káplánok tevékenységéről hallunk (MES I. 85-86.), a somogyvári monostor alapításánál Szerafin, Koppány és Mihály káplánok voltak jelen (DHA I. 268.). A tihanyi monostor 1092-re datálható hamis birtokösszeíró oklevelének záró része Izsák és Koppány káplánokat említi (DHA I. 285.). 40 Koszta László: Szerafin. In: Esztergomi érsekek 1001-2003. Szerk. Beke Margit. Esztergom 2003. 31-36. 41 Azonos lehet a Szerafin érseket váltó Lőrinc esztergomi érsekkel (1105-1116) vagy esetleg az 1099-ben Koppány püspökkel együtt a halicsi hadjáratban elhunyt hasonló nevű püspökkel, 1. SRH I. 424-425. és Koszta László: Lőrinc. In: Esztergomi érsekek i. m. 36-37. 42 SRH I. 424-425. 43 Györffy György Sigindinust — nevét Szegéndinek magyarítva — tinini (zagorjei) püspöknek tartotta, 1. Magyarország története tíz kötetben I. i. m. 949. (a vonatkozó rész Györffy György munkája) és DHA I. 329-330. Újabban Körmendi Tamás, meggyőzően érvelve, a káplán régebbi szakirodalomban is említett zágrábi püspökségét igazolta, 1. Körmendi Tamás: Zagoriensis episcopus. (Megjegyzések a zágrábi püspökség korai történetéhez). In: Fons, scepsis, lex. Ünnepi tanulmányok a 70 esztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szerk. Almási Tibor. Szeged 2010. 247-256. 44 A Krónika 140. fejezete egri, míg a 152. fejezete váradi püspöknek mondja Kálmánt, 1. SRH I. 419. és 432.
