Századok – 2012

KRÓNIKA - Beszámoló a „Kisebbségek a Kárpát-medencében" címmel megtartott konferenciáról (Sárándi Tamás) I/263

KRÓNIKA 265 meg a hallgatósággal. Az előadó az interjúk szövegeinek az értelmezésekor bevonta a pszichológia, antropológia és szociológia legújabb eredményeit, aminek segítségével kimutatta az első és második világháborús visszaemlékezések közötti különbségeket, illetve kihangsúlyozta, hogy mennyire fontos, hogy az érintettek „kibeszéljék" élményeiket és az beépüljön a közösség kollektív tudatába. A konferencia előadásainak nagyobb része a Közigazgatás és nemzetiségpolitika blokkba volt szervezve. Az első előadást Marchut Réka (MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet mukatársa) tartotta Magyarországi németek és szatmári svábok helyzete 1940-1944 között címmel. Az előadó kidomborította a magyarországi kormányok német kisebbséggel szembeni politikáját, illetve ezen belül a szatmári svábok különleges helyzetét. A két világháború között ugyanis egy, a román kormány által támogatott visszanémetesedési kísérlet zajlott le Szatmár vidékén, aminek eredményeit 1940 után igyekezett tompítani a magyar kormány. Ebből azonban számtalan konfliktus adódott a közösségen belül, ami leginkább az SS-be való toborzáskor csúcsosodott ki. A következő két előadás az észak-erdélyi román lakosságot érintő menekülthullámot tárgyalta, Caludiu Porumbácean (Vasile Goldi§ Nyugati Egyetem, Arad, szatmári kihelyezett tagozat) A román lakosság menekülése Szatmár megyéből a bécsi döntés végrehajtását követően és Sárándi Tamás (Szatmár Megyei Múzeum) Menekültkérdés a katonai közigazgatás idején. Szatmár megye esete címmel tartották meg előadásaikat. A téma a korszak egyik legvitatottabb és legérzékenyebb pontja, amely sok esetben még napjainkban is indulatokat vált ki az érintettekből. Pozitívumként értékelhető, hogy a két előadás között nem volt lényegi különbség, a főbb kérdésekben egyetértés volt tapasztalható. Mindkét előadó hangsúlyozta, hogy forrásadottságok miatt nem lehetséges a menekültek pontos számának a megállapítása. A számok fölötti vita helyett Sárándi előadásában egy lehetséges új megközelítést vázolt fel a menekültek adatainak statisztikai feldolgozása révén. A blokk további előadásai a korszak egy-egy aspektusát vették vizsgálat alá. Szavári Attila (Pécsi Tudományegyetem, Phd-hallgató) A Teleki-kormány Erdély-politikájának fő eszközei: értekezletek Erdélyben - 1940 őszén címmel tartott előadást. Előadásában kihangsúlyozta Teleki Pál miniszterelnök korszakban, s főleg Észak-Erdély reintegrációjában játszott fontos szerepét. Politikájának alapjai már 1940 őszén lefektetésre kerültek a helyszínen megtartott értekezleteken, amin részt vett a korszak magyarországi és észak-erdélyi magyar elitje is. Az itt megbeszélt és lefektetett alapelvek amiatt voltak fontosak, mert a Teleki nevével fémjelzett politika érvényesült az egész korszakban, így halála után is. Az előadó sorra vette az úgynevezett „Erdély értekezleten" megvitatott problémákat s igyekezett azok alakulását, esetleges megvalósulását nyomon követni a későbbi években is. A következő előadó, Csilléry Edit (ELTE, Phd-hallgató) A magyar polgári közigazgatás és annak nemzetiségi összetétele Észak-Erdélyben címmel tartotta meg referátumát. A téma mind román (a közigazgatás által hozott és végrehajtott románellenes intézkedések) mind magyar (az „ejtőernyősök" miatti magyar-magyar konfliktus) részről kulcskérdésnek számított a korszakban. Az előadó a kinevezések statisztikai feldolgozásával