Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Nagy Péter Tibor: Utak felfelé. Oktatás és társadalmi mobilitás a 19-20. századi Magyarországon (Ism.: Donáth Péter) I/235

236 TÖRTÉNETI IRODALOM és vallásszociológia eddigi eredményeit, szempontjait és módszereit termékenyen ötvözve, innova­tív eljárások sorával továbbfejlesztve —jut eddigi tudásunkat érdemben gyarapító (esetenként ak­tuális problémáink lehetséges kezelési módjaira vonatkozóan is értékes ötletekkel szolgáló) plauzi­bilis eredményekhez. A „Társadalom és oktatás" sorozatban megjelent kötet tanulmányai sokoldalúan közelíte­nek a mobilitás témaköréhez. Egy rövid ismertetésben képtelenség felsorolni e rendkívül gazdag kötet akárcsak legfontosabb eredményeit is. Ezért a recenzens arra kényszerül, hogy néhány álta­la fontosnak ítélt szempontot, érdekes eredményt kiemelve próbálja olvasóinak figyelmét felhívni NPT kitűnő munkájára, s arra a több évtizedes szisztematikusan építkező projektre, melyet — a szerző által a kötetben többször köszönettel említett, mostanság 75. születésnapját ünneplő — Karády Viktor akadémikus kezdeményezett a hazai oktatás- és társadalomtörténet történeti szoci­ológiai elemzések adatbázisainak kiépítésére, s módszertani kultúrájának meghonosítására, to­vábbfejlesztésére. Az „Utak felfelé" is szemléletesen demonstrálja, hogy NPT az egykori tanít­ványból, segítőtársból baráti alkotótársává vált mesterének, s azt is, hogy — a kötet egyik tanul­mányát társszerzőként is jegyző — Bíró Zsuzsanna Hanna személyében a kutatócsoport újabb ér­tékes munkatárssal gazdagodott. A legkülönbözőbb nemzetközi és hazai támogatók révén kitelje­sedő projekt állomásaiként megjelenő színvonalas publikációk sorában NPT legújabb könyve ta­núsítja: a történeti szociológiai eszközökkel operáló oktatás- és vallástörténeti kutatás Magyaror­szágon is nagykorúvá vált, professzionalizálódott. A kötet minden olvasója meggyőződhet arról, amit a recenzens — némi önkritikával — örömmel konstatál: Magyarországon is lezárult az okta­tás- és neveléstörténészek körében gyakorta tapasztalható, jó szándékú ám „amatőr" statisztikai vizsgálódások korszaka. Tanulmányaiban NPT virtuóz módon demonstrálja, hogy már nemcsak — a nemzetközi összehasonlításban is igen színvonalasnak mutatkozó — KSH források, s a közép- és felsőoktatás, azok nemzetiségi, vallási, nemi összetételére vonatkozó (a dualizmus koráig visszanyúló) sziszte­matikus adatfelvételek eredményei állnak a kutatók rendelkezésére, hanem — kreatív módszerek­kel — más célból készült szociológiai adatbázisok is nagy segítségünkre lehetnek a mobilitás-kuta­tásban. Tudós pedagógusként szólítja meg ifjú neveléstörténész olvasóit, sajnálattal konstatálva, hogy „általában figyelmen kívül hagyják, hogy elemzésre alkalmas hatalmas történeti adatbázisok állnak rendelkezése, melyek régi statisztikai kiadványokból gépeléssel/szkenneléssel, belátható mennyiségű munkával gépi elemzésre alkalmas állapotba hozhatók. Sőt léteznek... olyan adatbá­zisok, amelyek már elektronikus formában hozzáférhetők, s történeti elemzésre adnak lehetősé­get. Ezek... intencionalitásukat tekintve kortárs (saját koruk - az 1970-2007 közötti évek - népes­ségéről szóló) adatbázisok, de több vonatkozásban is hordozzák a történetiséget. Egyrészt minden személysoros adatbázis különböző korú személyek adatait tartalmazza, s az iskolázottság — mint ahogy minden más társadalmi változó szerint is — generációnként is eltér. A generációsság pedig objektíve információkat hordoz annak a kornak a lehetőségeiről és viszonyairól, amelyben a gene­rációhoz tartozó iskoláskorúak voltak. Másrészt számos olyan hazai kutatás volt az elmúlt néhány évtizedben, amikor a mintatagokat kifejezetten gyermekkori élményeikről, viszonyaikról, nevelte­tésükről, illetve fiatal felnőttkoruk egyes (múltbéli, de időhöz köthető) eseményeiről kérdezték. Ezeket az aspektusokat szinte egyáltalán nem elemezték még. Harmadrészt néhány olyan kutatás is létezik, amelyek során a mintatagoknak szüleikre, illetve nagyszüleikre vonatkozó kérdésekre kellett felelniük. Némi hibahatárral azt mondhatjuk, ezekben az 1980-as, 1990-es évekbeli kutatá­sokban közvetve olyan embereket és csoportokat is megfigyelhetünk, akik a 19. században szület­tek, s már régen halottak". (21-22) A különböző adatbázisok professzionális használata, összekapcsolása természetesen csak komoly szociológiai módszertani kultúrával, történeti tájékozottsággal és kreativitással lehetsé­ges. A kötet első két tanulmányában NPT ízelítőt ad a kutatóra váró nehézségekből, s megoldásuk lehetőségeiről. Előbb az iskolai mobilitás vizsgálatok kapcsán hangsúlyozza: „nemcsak azt kellene mérni, [hogy] az adott tanulói népesség mobilitási esélyei szempontjából mit jelent az iskola, ha­nem azt is, hogy a szülők generációja szempontjából mit jelent, vagyis milyen eséllyel és hová küld­heti egy szülői generáció a gyermekeit, hogyan tekint(het) ilyen szempontból az iskola intézmény­rendszerére. . . . A nehézséget az jelenti, hogy a tanulókon keresztül reprezentált diplomás szülők nem reprezentálják a diplomás szülőket, tekintve, hogy az egygyerekesek erősen felülreprezentál­tak körükben." (9.) NPT — tanulmányában meggyőzően tesztelt —javaslata szerint ahhoz, hogy a kilépési mobilitásra vonatkozóan is reprezentatívvá legyen a tanulók révén rendelkezésünkre álló minta, „azt súlyozni kell, mégpedig gyerekszámuk reciprokával". (11.) Ezen eljárással — a TARKI

Next

/
Thumbnails
Contents