Századok – 2012

FIGYELŐ - Gyarmati György: Standeisky Éva könyvéről I/215

FIGYELŐ 227 pette — a demokrácia irányába mutató sokféleséget. A monolit egység hazugsága nyilvánvalóvá vált, de a rendelkezésre álló idő alatt annyi történt (annyi mutatható ki), hogy a forradalom közvetlen demokrácia fórumait bizonnyal meghaladó — s új szervezetben megjelenő társadalmi-politikai harcok mentén felülíró — képviseleti demokrácia volt formálódóban. Ennél a meginduló átmenetnél merevedik meg, merevítődik ki a történet. Bármifajta, a demokrácia ethosza alatti új egységesülés — vagy ahogy a szerző írja, újfajta „közösségi rend" (539. old.) — keresése, „számonkérése" viszont nem elsősorban ebből a nézőpontból hiábavaló, hanem a köztörténeti végkifejletből adódik. November 4. után ez lekerült a napirendről, s ilyen értelemben is respektálható, hogy az előttünk fekvő társadalomtörténeti közelítésű elemzés az említett időpillanatban felfüggesztődik. Másként fogalmazva a politikatörténet ismételten kényszerpályás zárásához — és e szerint való folytatódásához — képest, a társadalomtörténeti közelítés egy alternatívákat magában hordozó „nyílt végű rendszert" állít elénk. A munka a manapság modernnek tekinthető ún. társadalomtudományos történetírásnak a választott tárgykörben hasznosítható vizsgálati módszereit konstruktívan érvényesíti, s ennek hozadékaként az 1956-os magyarországi forradalom historikumát illetően kifejezetten innovatív társadalomtörténeti monográfiát vehetnek kézbe mindazok, akiket ez a „félmúlt" — még vagy már újra — érdekel.