Századok – 2012
TANULMÁNY - Balogh Margit: Ikonná dermedt emlékirat, avagy egy jó pásztor naplója. Mindszenty József bíboros emlékiratainak története I/3
MINDSZENTY JÓZSEF"1 BÍBOROS EMLÉKIRATAINAK TÖRTÉNETE 13 sei Mindszenty „egy földműves szívósságával és egy egyházi ember elszántságával" vitatkozott, megismételve aggodalmait, hogy távozása után nem lenne elég ideje kiadókkal tárgyalni, kéziratot előkészíteni, jegyzeteket pótolni, hiszen hercegprímásként a hivatala ügyeivel kellene foglalkoznia. Újfent kifejtette, hogy attól tart, a kézirat rohamosan veszít értékéből, pedig erre a pénzre nagy szüksége lenne, hogy folytathassa a magyarok érdekében végzett egyházi tevékenységét. A diplomata nemigen értette érvelését, szerinte az emlékiratok értéke az idő előrehaladtával inkább nő, de azt készséggel elismerte, hogy a követségen töltött időt jobban is ki lehetne használni. A bíboros természetesen nem örült a beszélgetés kimenetelének, amihez a diplomata — persze már csak a jelentésében — hozzáfűzte, hogy annak fényében, mennyit szenvedett a kommunista titkosrendőrség kezei között, igen fura, hogy nem veszi komolyan, milyen veszélybe kerülhet az, aki elvállalja ezt a munkát. Ackerson eljárását Washingtonban megdicsérték, és megerősítették: „A két érintett kiadó számára teljesen világossá tettük, hogy nem várható válasz a bíborostól, mert politikai menekült státuszban tartózkodik a képviseletünkön."31 Az emlékiratok történetében újabb fordulat 1960-ban következett be: ismét felröppent közelgő kiadásuk híre. Időnként addig is volt példa arra, hogy publikálásra kínáltak Mindszentynek tulajdonított régi iratokat, amelyek többek között prédikációkat, nyilatkozatokat, leveleket és hasonlókat tartalmaztak, de ezekkel — mivel a követségi menedék előtti időszakból származtak — nem foglalkozott a külügy. Az újabb hír azért keltett izgalmat, mert az 1956 után írt emlékiratokról szólt. Ezúttal a State Department Kelet-európai Ügyek Hivatala méhkasként bolydult fel, és szabályos nyomozás indult: miként juthatott ki bármi a követségről. Elsőként természetesen Mindszentyt faggatták, választ várva tőle az alábbi kérdéssorra: „Eminenciás uram, Washington meglehetősen megbízható információnak tűnő tájékoztatást kapott arról, hogy az ön emlékiratainak egy része fordítás alatt van, és nemsokára kiadják az USA-ban. Segítene eldönteni, hogy ebben van-e bármi igazság vagy sem? A következőket szeretnénk kérdezni: 1) Átadta-e írásai bármely részét bárkinek a célból, hogy végül publikálják? (Ezt akkor is megtehette, amikor szabadon engedték, és még nem volt a kirendeltségen.) 2) Átadta-e olvasásra bármely részét az emlékiratoknak bárkinek? Lemásolhatták és kicsempészhették ezt? Ha igen, ki tehetett ilyet? jóvá a kérését. Rámutattam, hogy a helyi alkalmazottaink már most is hatalmas nyomás alatt vannak, és néhányukat már le is tartóztatták korábban. Nem növelhetem terheik nagyságát, és nem veszélyeztethetem a képviselet működését" - jelentette a követ. 31 NARA RG 84. Foreign Service Posts of the Department of State Hungary, Budapest; Subject Files Relating to Cardinal Mindszenty, 1956-1972. Entry 2691B, Box 1. Mindszenty-Classified, July-Dec. 1957. Külügyminisztériumi utasítás a budapesti amerikai képviseletnek, 3306. No. A-23. Tárgy: Mindszenty bíboros emlékiratai, 1957. július 31.; NARA RG 84 Foreign Service Posts of the Department of State Hungary, Budapest; Subject Files Relating to Cardinal Mindszenty, 1956-1972. Entry 2691B, Box 1. Levél Robert Murphytől Garret G. Ackersonnak, 1957. augusztus 19.
