Századok – 2012
KRÓNIKA - Beszámoló a „Bűnbakok az európai és a magyar történelemben" című konferenciáról (Gazdag László) VI/1515
KRÓNIKA 1521 be, hogy Herczeg Ferenc, a Horthy-korszak „írófejedelme", megannyi közéleti, irodalmi társaság és a Magyar Revíziós Liga elnöke már Trianon előtt a polgári radikalizmusban látta a nemzeti egység megteremtésének legfőbb veszélyeztetőit. így nem véletlen, hogy a polgári radikalizmus mellett az őszirózsás forradalom, a Tanácsköztársaság, s kiemelten Károlyi Mihály váltak az író politikai retorikájában az ország összeomlásának okozóivá, a trianoni tragédia bűnbakjaivá. Előadásában azt elemezte, hogy az ellenforradalom konszolidálódása idején keletkezett mű, az Északi fény, mint a Horthy-korszak egyik ideológiai irányregénye mennyiben, és hogyan járult hozzá a korszak bünbakállításához, a politikum mellett — az író meghatározó közvélemény-formáló szerepe révén — a közgondolkodás területén a forradalmakról kialakult negatív kép rögzítéséhez. Szabó Viktor, az Eszterházy Károly Főiskola PhD hallgatója (Kun Béla „fondorlatai" és a trianoni béke) annak a közkeletű vélekedésnek az igazságtartalmát vizsgálta előadásában, amely szerint Kun Béla tanácsköztársasága volt az oka annak, hogy a Magyarországra kényszerített Trianoni béke, mintegy büntetésként olyan súlyos pontokat tartalmazott. Andrássy Gyula egyik tanulmánya alapján mutatta be a korban általánosan megfogalmazódott vádakat: a hatalom alattomos megszerzése, lemondás a történelmi Magyarország területi integritásának elvéről, támadás indítása a szomszéd államok hadserege ellen, amikor annak már nem volt értelme stb. Az előadó szerint — bár nem fogadja el, hogy Magyarország mintegy büntetésként a Tanácsköztársaság miatt szorult volna szűkebb határok közé —, mivel a Tanácsköztársaság fennállása következtében Magyarország meglehetősen későn kapott meghívást a béketárgyalásokra, csökkent a kedvezőbb határok elérésének lehetősége. Csóti Csaba, a Somogy Megyei Levéltár levéltárosa (Vélt bűnök és valós bűnhődések 1918-1922 között a Dél-Dunántúlon) Umberto Eco szavait idézve — „Ha nincs ellenség, mivel biztassuk a népet?" — a bűnbakképzés egyik lényeges aspektusára mutatott rá. Az előadó kutatásai azt igazolják, hogy a tárgyalt korszakban a bűnbakcsoportok egymásra épültek, és erősítették egymást. Ilyen csoportok voltak az őszirózsás forradalom idején a régi rend tisztviselői, majd a zsidók, később a „vörösök", a konszolidáció idején pedig a levéltáros által vizsgált területen azon köztisztviselők és tanítók, akiknek a szerb megszállás és a Tanácsköztársaság regnálása idején tanúsított nemzethűségét később megkérdőjelezték, és B listázásra kerültek. A lényeges különbséget a korábbi bűnbakképzéshez képest abban látta, hogy ekkor az állam segítséget nyújtott a bűnbakok megnevezéséhez, ellehetetlenítéséhez, akár meggyilkolásához, illetve ezt a gondolatot támogatta. Ezzel a hatalom a megoldatlan problémákért viselt felelősséget hárította át a megnevezett bűnbakokra. Az 1918-1922-es idősávban nevesített bűnbakcsoportok közül kiemelte a fehérterror áldozatául esett zsidóságot. Csóti szerint — bár a fehérterroristák gondolkodásában a zsidóság összekapcsolódott a kommunizmussal — elsősorban a zsidóság vált számukra bűnbakká és csak másodsorban a kommunizmus. Közvetve ehhez a problematikához sorolható Fedinec Csilla, az MTA TTKK Kisebbségkutató Intézete tudományos munkatársának előadása (Akik miatt Trianon bekövetkezett. A kisebbségekkel kapcsolatos fogalomhasználat az 1918-1920 közötti magyarországi törvé-
