Századok – 2012
KRÓNIKA - Beszámoló a „Bűnbakok az európai és a magyar történelemben" című konferenciáról (Gazdag László) VI/1515
1520 KRÓNIKA előadó a besúgólisták funkcióját a bukott rendszer résztvevőivel szembeni érzelmi elégtételként fogalmazta meg, hangsúlyozva, hogy ez az elégtétel megmaradt a verbális kinyilatkoztatás szintjén. Célja inkább a bukott politikai rendszer támogatóinak megbélyegzése volt, bár ezeken a közforgalomban lévő listákon a komoly besúgók nem is szerepeltek. A megvádoltak hosszú távú karrierjére pedig kevés hatással volt. Több előadás taglalta a „nagy háborúval", a forradalmakkal és Trianonnal kapcsolatos bűnbakképzést, melynek keretében egyaránt felelőssé tettek csoportokat (zsidókat, kommunistákat) és különböző politikai irányzatokat képviselő politikusokat. Szabó Dániel, kandidátus, az MTA BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa (Tisza István és Károlyi Mihály: a századforduló sorskérdésének bűnbakjai) témáját egy tipikus „keresztbűnbak történet"-ként aposztrofálta, hiszen ugyanazon események bűneiért az első világháború és a trianoni béke, a történelmi Magyarország megszűnésének felelőseiként, bűnbakjaiként nevezték meg mindkét politikust. Tiszát a közvélemény nyíltan szidalmazta, egyfajta ördögi alakká vált. A nagyközönség szemében minden összekötötte Tiszát a vesztes háborúval, ráadásul a választójog kiterjesztését is ellenezte. így a közvéleményben olyan kép alakult ki róla, mint aki „mindent csinált, ami nekünk nem jó", s ezt a Károlyi vezette Nemzeti Tanács még erősítette is. A két politikus emlékezetét lényegesen befolyásoló különbségként hangsúlyozta, hogy Tiszával ellentétben Károlyi nem jutott el a mártíriumig. 0 a Tanácsköztársaság alatt emigrált, majd emigrációja alatt a kommunizmushoz közeledett. Károlyi bűnét abban jelölték meg, hogy tárgyalásokat folytatott az antant hatalmakkal, feloszlatta a hadsereget, s végül átadta a hatalmat szociáldemokratáknak, akiknek nagy része szövetkezett a kommunistákkal. így a trianoni szerződés felelősségét rá lehetett terhelni egy emberre, mert ki kellett emelni valakit bűnbakként az oktobristák közül. Ráadásul Károlyi két világháború közti negatív megítéléséhez hozzáadódott a Rajk-per elleni tiltakozásul lemondott Károlyinak a Rákosiék által kialakított „tutyimutyi senki" képe, amit csak az utóbbi húsz évben váltott fel egy kiegyensúlyozottabb, realisztikus Károlyi-kép. Paksy Zoltán, a Zala Megyei Levéltár főlevéltárosa (A zsidóság bűnbakká válása és az antiszemita hisztéria kezdete Magyarországon az első világháború végén) az első világháború végének katolikus sajtóját elemezte. Prohászka Ottokár az Alkotmány 1918. május 26-ai számának vezércikkében, azt hangsúlyozta, hogy míg a keresztény ifjúság elvérzik a fronton, a zsidó fiatalok elárasztják az egyetemeket, s hiába nyeri meg az ország a háborút, minden a zsidóságé lesz. Az óriási visszhangot keltett cikk nyomán liberális és szociáldemokrata körökben ettől kezdve tekintették antiszemitának a püspököt. Ugyanakkor indította el kampányát Bangha Béla — a keresztény magyarság önvédelmi harcát meghirdetve — egy harcosan katolikus lap és a Központi Sajtóvállalat megindítása érdekében. Az időzítés miatt Paksy összehangolt akciónak tekinti az eseményeket, s bizonyítottnak látja, hogy a zsidóság bűnbakként való megjelenése, a fajvédelem, az őrségváltás gondolata Prohászka és Bangha révén jóval a háborús vereség és a forradalmak előtt megjelent a magyar közéletben. Gazdag László, a Pécsi Tudományegyetem Interdiszciplináris Doktori Iskolájának PhD hallgatója (Északi fény: Herczeg Ferenc és a forradalmak) előadása azt mutatta
