Századok – 2012
FIGYELŐ - Diószegi István: Gondolatok Vermes Gábor könyvéről VI/1451
FIGYELŐ 1481 Végül Metternich megengesztelődött. Talán azért, mert ráébredt, hogy a megyék mozgalma esetenkénti gyűjtő retorikája ellenére nem forradalmi mozgalom volt, amely fel akarta állítani és lehetővé tenni a nemesség tagjai számára, hogy megszokott módon folytassák az országgyűlésben sérelmi politikájukat. Gyakorlati oldalról nézve Bécsnek nem volt hatásos eszköze az addigra már mély gyökereket vert dualista rendszer felszámolására. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy Metternich meggyőzte a királyt, hívja össze az országgyűlést 1825 júliusára, több mint egy évtizedes kihagyás után. Az 1825-1827 évi országgyűlés Az országgyűlésre való felkészüléshez hozzá tartozott - mint mindig, megyénként két küldött megválasztása. Tolna és Zala megye példázza itt a másutt is követett eljárást. Tolnában a követutasítások az akkor még konzervatív vezetés alatt álló megyei szellemet tükrözték, s olyan követeléseket tartalmaztak, mint az országgyűlés három évenkénti való összehívása, a király hosszas tartózkodása az országban és az akadályoktól mentes kereskedelem. Zala követutasítása szintén a sérelmeken alapult. Ez a feltűnő egyezés nem zárta ki, hogy a követek ellenséges érzülettel viseltessenek a felsőház arisztokratái iránt, azok a kultúrnacionalizmus céljai iránt viseltetett közömbösségük miatt, főleg ami a magyar nyelv használatát illeti. A viták a szélesebben értelmezett kultúrnacionalizmus köré csoportosultak. Pest megye például a tervezett magyar tudományos akadémiára és a nemzeti színházra helyezte a hangsúlyt, amelynek Pest adott volna otthont. A Vas megyei Felsőbüki Nagy Pál volt az egyetlen kivétel, de távolról sem azért, mintha liberális nézeteket vallott volna, hanem mert ő volt az egyetlen, aki nyíltan aggodalmát fejezte ki a jobbágyok helyzete miatt. Az egyetlen lényeges reform a jobbágyok földjeinek szabad eladásával kapcsolatban fogalmazódott meg, ami ezeket a földeket a rendes földtulajdonhoz tette hasonlóvá. A kultúrnacionalisták célja mindenütt a történelmi közösség erkölcsi megújítása volt. Miközben sikerült számos célkitűzéseiket elérni, mint például a nemzeti nyelv művelését, elsődleges szándékukat, azaz a társadalomnak a kultúra által való átalakítását illetően kudarcot vallottak. Bár a politika iránti érdeklődésük jelentősen nőtt 1823 után, Kölcsey Ferenc volt az egyetlen, aki teljes erővel bevetette magát a politikába. A Magyar Tudományos Akadémia megalapítása volt az az injekció, amely biztosította a kultúrnacionalizmus túlélését Magyarországon, amelyben gróf Széchenyi István játszott vezető szerepet. Az országgyűlés 1825. november 3-i ülésén, a későbbi legendákkal szemben, egyévi jövedelmét nem az akadémia létrehozására ajánlotta fel, hanem egy, a magyar nyelv ápolására hivatott intézmény megteremtésére. Ám az így is nagylelkű gesztus volt, amely pénztárcájuk kinyitására késztette más arisztokratákat is. Az akadémia 1830-ra már működött is. Az 1830-as, az 1840-es évek folyamán a kulturális és politikai nacionalizmus egymás mellett létezett, s az egyének választhattak és választottak is közöttük. Kölcsey teljes mellel belevetette
