Századok – 2012

FIGYELŐ - Diószegi István: Gondolatok Vermes Gábor könyvéről VI/1451

FIGYELŐ 1465 Bár e mozgalom egységessége — vagy másik oldaltól nézve — sokfélesége még mindig vita tárgya, abban nem kételkedhetünk, hogy az eltérő körülmé­nyek jelentős szerepet játszottak az átalakulásban. A felvilágosodás hirdetői a vallási türelemért és a szellemi szabadságért szálltak síkra, s harcoltak a babo­nák, a tudatlanság és a kínvallatást magában foglaló brutalitás ellen. Tévedés volna azt hinni, hogy a beilleszkedés és az alkalmazkodás kény­szere csak a viszonylag elmaradott országokban jellemezte a felvilágosodást. Franciaország eljutott a csúcsra, a komoly gazdasági gondok, a társadalom sznobsága, az udvar intrikái, az egyház valamint az állam elnyomó intézkedései ellenére. Párizs vibráló szellemi életet élő nagyváros volt, s az ország nagy része középosztálybeli és írástudó. Az évszázad előrehaladtával egyre nőtt az egyház­ellenesség és a szabad gondolkodás, s egyre kisebb tiszteletnek örvendett a mo­narchia. A kormány olyan helyzetbe került, ahonnan már senki sem keveredhe­tett ki győztesen. Eléggé üldözte a gondolkodókat ahhoz, hogy elidegenítse, de ahhoz nem, hogy megsemmisítse őket, mint akik fenyegetést jelentene az anci­en régim-ve. A gondolkodók, „akik újraértékeltek minden örökölt értéket" - ki tudtak tölteni egy mulasztás folytán keletkezett űrt, mivel az abszolút uralko­dó nem tudta többé ellenőrzése alatt tartani „a nyílt politika nyelvét." Kulturális érzékenység A kulturális érzékenységnek nagy volt a jelentősége, mivel megnyilvánu­lási formái kitöltöttek egy űrt, ahol a tanult emberek elfogadhatták az ész esz­méjét anélkül, hogy el kellett volna fogadniuk a felvilágosodás alapvető tételeit. A legtöbb esetben valóságosnak látszott azon személyek szellemi autonómiája, akik még mindig mélyen vallásosak voltak, ugyanakkor hajlamosak voltak bele­törődni bizonyos változásokba. Ez azután lehetővé tette a felvilágosodás szelle­mi bajnokainak, hogy nagyobb közösséghez szólhassanak saját szűk köreiken kívül. A kölcsönös gyűlölet továbbra is előforduló esetei ellenére a 18. század ál­talános légkörét a növekvő kölcsönös tolerancia és a retorikán túlmutató tény­leges fanatizmus csökkenése jellemezte. Ebben a környezetben a kulturális érzékenység, legalábbis bizonyos esetekben hidat képezett a felvilágosultak és a nem felvilágosultak között. Szinte robbanásszerű fejlődés történt a közösségi térnek nevezett területen, ahol a kávéházakban, olvasókörökben, szalonokban az akadémiákon, a levelező hálózatokban és szabadkőműves páholyokban, a korábban elszigetelt emberek összejöttek információkat, eszméket, gondolatokat cserélni. Olyan volt, mint egy üst, amelyben többféle főzetet forralnak össze. Ebben a környezetben a felvilágo­sodás francia bajnokai túlléptek a pusztán reagáló magatartáson és előre mutató erővé váltak azon a területeken, ahol tudták, hogy képesek változást elérni. Első­sorban két területen tudták rányomni bélyegüket: a vallási türelemért folyó harc­ra és a büntetőjog rendszerének megformálására. Németország Poroszországban mindenekelőtt a Nagy Francia Enciklopédia teremtette meg a legsikeresebben a háttere a felvilágosult eszmék terjesztéséhez. Óriási

Next

/
Thumbnails
Contents