Századok – 2012
MŰHELY - Miskolczy Ambrus: A józsefi népszámlálás, a nemesi ellenállás és a Horea-felkelés VI/1421
A JÓZSEFI NÉPSZÁMLÁLÁS, A NEMESI ELLENÁLLÁS ÉS A HOREA-FELKELÉS 1449 előzménye annak, hogy élete végén már sikerült meggyőzni az uralkodót, vonja vissza rendeleteinek nagy részét, és térjen alkotmányos útra. A gubernátor alighanem pontosan tudta, hogy az összeírások lebonyolításának módján nem lehet olyan egyszerűen túllépni. A Horea-felkelés komoly mementó volt mindenkinek. Intő példa arra, hogy miként lehet játszani a tűzzel. A császárnak is, a nemességnek is. Bánffy György államférfiúi nagysága abban is rejlik, ahogy a császárt is figyelmeztette, hogy milyen következményekkeljárhat, ha a tartományi katonai vezetés nem ismeri fél a helyzetet. O maga kárhoztatta a félig spontán, félig felülről gerjesztett határőr-összeírást, ugyanakkor védte a népszámlálást. A nemesek igyekeztek a kettőt összemosni, saját igazuk védelmében. Igyekeztek vádat kovácsolni az uralkodói politika ellen. Jellemző, hogy amikor 1784 decemberének elején Zemplén megye a népszámlálásban való katonai részvétel ellen tiltakozott, és a sérelmet összekötötte az uralkodó alkotmánysértő eljárásának felpanaszolásával, a Horea-felkelés borzalmait is ecsetelte saját álláspontjának erősítésére.12 4 Bánffy György közelebb járt az igazsághoz, amikor nem a népszámlálást hibáztatta, hanem a népszámlálás lebonyolításának módját, és méginkább a népszámlálást megelőző a határőrvidék kiegészítését célzó összeírást. Ez a két összeírás — bár eltérő mértékben — adott alkalmat a paraszti elédetlenség megszerveződésére és legitimálására. Marczali Henrik ítélete ma is mélyen igaznak tűnik: Az uralkodó „az egész ügyet a konskripció szempontjából nézte, és mivel a magyar urak azt ellenezték, kész volt velük éreztetni hatalmát. De mihelyt a rend helyreállott, és semmi mellékgondolat nem zavarta, megtalálta a célhoz vezető eszközöket. Állami hatalmat mutatott, az egyes nemzetiségek fölött állót."12 5 II. József hamar megérezte a helyzet pikantériáját, és okult a vádaskodásból, miszerint a népszámlálással maga keltette volna a parasztokban a felkeléshez vezető hiedelmeket, és mintha abból is tanult volna, hogy az adózás felemlegetése a május 1-jei leiratban nem célszerű, mert különböző olyan aggodalmat válthat ki az adózókból, hogy netán adóemelés lesz, fény derül az adócsalásokra. 1784. dec. 23-án újabb rendeletet adott ki. Eszerint a katonai hatóságoknak elrendelte, hogy az erdélyi népszámlálás „a legcsekélyebb változást" sem okoz az adózásban és a földesuraknak járó paraszti szolgáltatások terén. Viszont a megyei tisztek vizsgáljanak ki minden paraszti sérelmet, és haladéktalanul cselekedjenek.126 Problémát jelentett viszont az, hogy a határőrvidéket 124 OSZKK Fol. Lat. 3908. Acta et manuscripta litteraria ex parte poemata ad res Hungáriáé et Transsylvaniae saeculi 17. et 18. spectantia, per Emericum Pongrácz connotata. 72-81.: Tristia undiquaque audimus, tumultuantes Valachos Transylvanos, et Siculos, nefarium ferrum, in proprios Dominos stringere, et dum plura quam tercenta Armatorum millia pro Securitate publica per regnum aluntur, Sceleratissumorum Latronum Cohortes in dies conglomerari, Nobilissimasque Regni familias exstinguere non sine horroré intelligimus. Dum vero Originem tumultus hujus expendimus, Coryphaeum illius agratiatum Malefactorem, Ablicentiatorum promiscuam dimissionem, Plebisque Rusticae licentiam depraehendimus. 125 Marczali Henrik: Magyarország története III. Károlytól a bécsi congressusig (1711-1815). In: A magyar nemzet története. VIII. Szerk. Szilágyi Sándor. Bp. 1898. 421-422. 126 MOL F 46 1875:17
