Századok – 2012
MŰHELY - Miskolczy Ambrus: A józsefi népszámlálás, a nemesi ellenállás és a Horea-felkelés VI/1421
1442 MISKOLCZY AMBRUS ta a guberniumi kérést, maga is elítélve „a károlyfehérvári parancsnok által önkényesen elrendelt összeírást," amelynek nyomán a nép itt-ott megtagadta a földesuraknak és a megyei hatóságoknak az engedelmességet, sőt Hunyad megyében még öltek is, ezért figyelmeztetett arra, hogy ha „a nép a legkisebb jelét látja annak, hogy az Őfelsége által elrendelt összeírás [mármint a népszámlálás] tárgya az újoncozás, akkor az újabb rendetlenségekhez vezet". A Gubernium és a Kancellária azt akarta elérni, hogy az uralkodó tekintsen el az újoncozáshoz használható és használandó rovatoktól, ezért talán még jól is jött a paraszti elégedetlenség, ugyanakkor finoman figyelmeztethette az uralkodót, hogy a tűzzel játszik. Csakhogy az uralkodó szívéhez alighanem ezek a hadsereg utánpótlásához felhasználható adatok állhattak a legközelebb. Ezért az sem hatotta meg, hogy Hunyadban már egy nemest és két megyei tisztet meg is öltek (amúgy betyár módra).92 A Kancelláriának a guberniumi kérést pártoló október 25-i feliratára azt a — kissé ironikus és kemény — határozatot hozta, hogy tudomása szerint „az eddigi zavarok nem az alattvalók ama félelméből eredtek, hogy katonáknak viszik őket, hanem azon vágyukból, hogy katonák legyenek, hogy megszabaduljanak a földesurak és a megyék rossz bánásmódjától. Utasítani kell tehát a Guberniumot, hogy a tisztviselőkkel és minden vallás papjával együtt világosítsa fel a népet, és hajtsa végre azonnal a konskripciót [mármint a népszámlálást], mert őket terheli a felelősség, ha az alattvalók hamis és elhanyagolt fogalmakból indulván ki, ellen akarnak állni vagy emigrálni. Mert ha ők felismerik a konskripció valódi célját, nem fognak tartani tőle, hanem egyedül a nemesember és a földesúr, kik zsarnoki módon akarnak eljárni alattvalóik ellen."9 3 Az uralkodó október 28-án nyilatkozott így, három nap múlva azok ellenében, akik akadályoznák a népszámlálást elrendelte a katonai erő alkalmazását, majd aznap megírta öccsének, Lipótnak hogy a népszámlálásnak „esztelenül és szemtelenül" ellenálló földesurak oly csapásra kényszeríthetik őt, amelyet még egyelőre halaszt.9 4 Október 31-én mintegy hatszáz paraszt gyűlt össze Mesztákonban, hogy Gyulafehérvárra induljanak magukat összeíratni, másnap útközben három megyei tisztet agyonvertek, és elszabadult a pokol. A jellegzetes paraszti millenarizmus jellegzetes paraszti kegyetlenséggel párosult. A paraszti jelszó: a magyarok kiirtása, de azt a román gazdag parasztot, falusbírót és még papot is megbüntették, aki nem tartott velük. Népi keresztesháborúként bontakozott ki a felkelés. Papok kereszttel vonultak az élen, és aztán görögkeleti vallásra keresztelték át a magyarokat, templomaikat sem kímélve. Az átkereszteléssel ugyanakkor életeket mentettek meg, persze olykor nem is minden más szándék nélkül, mert átkeresztelt nemes nőket kényszerítettek hozzá feleségül a parasztokhoz. Különös játéka a történeti emlékezetnek, hogy ma Cebe határában áll az a tölgy, amely a legjelentősebb Horea-emlékhely, sőt az Avram Iancué is, mert az 1848-as népvezérnek ugyanitt található a sírja. A hagyomány szerint Horea e tölgyfa alatt tartotta azt a be-92 Nicolae Densuqianu: Revolu^iunea lui Horia. Bucuresci, 1884. 123.; MOL B 2 1784: 12483 93 Marczali H.: Magyarország története II. József korában i. m. III., 24-25. 94 Marczali H: Magyarország története II. József korában i. m. III. 25.; Joseph II. und Leopold von Toscana. I. Szerk. Alfred Arneth. Wien, 1782. 228.
