Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hahner Péter: Talleyrand, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselője (1789-1791) VI/1339
TALLEYRAND AZ ALKOTMÁNYOZÓ NEMZETGYŰLÉSBEN (1789-1791) 134 7 Elveiket azonban nem adták fel, a királyt sohasem az ellenforradalom támogatására ösztönözték, hanem arra, hogy a forradalom vívmányaihoz ragaszkodva, ezek védelmében próbálja megerősíteni a végrehajtó hatalmat. 1791 folyamán azonban már két irányba kellett hadakozniuk. Miután a király nagynénjei elhagyták Franciaországot, heves viták robbantak ki a különböző politikai fórumokon. Február 28-án Talleyrand támogatta a személyes szabadság korlátozása ellen fellépő Mirabeau-t, és közösen sikerült megakadályozniuk, hogy az egyre gyanakvóbb képviselők törvényt hozzanak az emigráció ellen. Országszerte folytatódott a refraktárius papság zaklatása, és ennek hatására április 11-én Seine megye direktóriuma eltiltotta számukra a fővárosi templomok használatát. A rendeletet az alkotmányozó bizottság elé került, s Talleyrand a bizottság nevében május 7-én az egyre népszerűtlenebbé váló eszme, a vallásszabadság védelmére kelt. Ha valakinek volt rá oka, hogy ellenérzéseket tápláljon a refraktárius papság ellen, akkor ez ő volt, akit oly sokat gúnyoltak, fenyegettek és rágalmaztak. Most azonban az egyházszakadás akarta meggátolni, s nem vehette figyelembe személyes sérelmeit. Hangsúlyozta, hogy az Emberi és polgári jogok nyilatkozatában kimondott véleményszabadság „kerek egész, teljes, valódi tulajdon, nem kevésbé szent, nem kevésbé sérthetetlen, mint az összes többi, s jár neki minden védelem!" A teljes szabadság védelmében arra szólította fel képviselőtársait, hogy ne is használják a „tolerancia" fogalmat, hiszen ezzel arra utalnak, hogy valamit lehetne nem tolerálni is. „Ne beszéljünk itt a toleranciáról, e hatalmaskodó kifejezés sértés, és nincs helye egy szabad és felvilágosult nemzet nyelvében!... E pillanatban különösen örülök, hogy letettem az esküt, s ezért reménykedhetek abban, hogy meghallgatják azokat az elveket, amelyek az én számból nem lehetnek gyanúsak... Egy szabad népnél, aki méltó rá, hogy az legyen, a vallásszabadság magában foglal minden véleményt, függetlenül a szektáktól. Ha a zsidókét és a protestánsokét tisztelhetjük, akkor ugyanígy kell bánnunk a nonkonformista katolikusok szektáival is, mert nem tiltja sem az alkotmány, sem a törvény. "85 Vagyis arra szólította fel a hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben refraktárius ellenfelei meggyőződését. Aki 1791 tavaszán ilyen elvek mellett állt ki, az könnyen elszigetelődhetett: a forradalom hívei semmilyen szabadságot sem kívántak megadni azoknak a papoknak, akik elutasították a reformokat, az ellenszegülő papság szemében pedig Talleyrand mindörökre megmaradt az egyházi birtokok bűnös kiárusítójának. Politikai elszigeteltségét tovább növelte Mirabeau halála. Április l-jén Talleyrand kétszer is felkereste haldokló barátját. Mirabeau arra kérte őt, hogy olvassa fel a nemzetgyűlésben utolsó beszédét az örökösödési törvény tervezetéről, majd azt kötötte lelkére, hogy próbáljon szövetséget létrehozni Nagy-Britannia és Franciaország között.86 Talleyrand-t erre nem kellett rábeszélni, már öt évvel korábban is szívvel-lélekkel támogatta a brit-francia kereskedelmi szerződést. A kézirattal a kezében távozott, s hűen végrehajtotta a haldokló kérését: felolvasta Mirabeau utolsó írását. A meghatott képviselők nem csak a beszéd kinyomtatását rendelték el, de a következő napon határozatot hoztak a Szent Genovéva-templom nemzeti 85 Waresquiel, E. de: Talleyrand i. m. 132. 86 Duc de Castries: Mirabeau ou l'échec du destin. Paris, 1986. 545.
