Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hahner Péter: Talleyrand, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselője (1789-1791) VI/1339
TALLEYRAND AZ ALKOTMÁNYOZÓ NEMZETGYŰLÉSBEN (1789-1791) 134 7 A szónoklat az új politikai nyelvezet, a „nemzetbeszéd" remekműve volt, s másnap a gyűlés 700 szavazattal 28 ellenében ki mondta, hogy a megbízólevelek érvénytelenek. Egy nemesi küldött úgy látta, hogy „a méltóságos Autun püspök úr indítványát elfogadva mindörökre megsemmisítjük a rendek megkülönböztetését. "14 Pierre Victor Malouet képviselő pedig így írt emlékirataiban: „Mirabeau után Talleyrand urat, Autun püspökét nyilvánítanám nem csak különleges szellemnek, hanem olyannak is, akinek sikerült egyetlen indítványával a legnagyobb hatást gyakorolnia a gyűlés valamennyi intézkedésére. "15 A július 9-e óta Alkotmányozó Nemzetgyűlés nevet viselő testület egyelőre mégsem láthatott munkához, mert napról-napra nőtt a nyugtalanság a fővárosban és környékén. A romló közbiztonság miatt a király hadsereget vont Párizs és Versailles köré. A képviselők közül sokan attól tartottak, hogy XVI. Lajos az ellenforradalom mellé állva fel akarja oszlatni a Nemzetgyűlést, a történészeknek azonban még nem sikerült semmiféle bizonyítékot sem találniuk erre. Valószínűbb az a magyarázat, mely szerint a király csak mérsékelni akarta a gyűlésre nehezedő népi nyomást, és a királyi tekintélyt megszilárdítva kívánta elfogadtatni a képviselőkkel június 23-án kifejtett programját.1 6 E mérsékelt célokat azonban Párizsban szélsőséges ellenforradalmi szándékként értelmezték, és amikor július 12-én megérkezett a fővárosba Jacques Necker miniszter leváltásának híre, kitört a felkelés. Másnap az Alkotmányozó Nemzetgyűlés kijelölt egy bizottságot, amely határozat-tervezetben fejezte ki sajnálatát Necker elbocsátása miatt, s felelősségre vonta XVI. Lajos tanácsadóit. Talleyrand e bizottság tagjaként olvasta fel este fél hétkor a határozati javaslatot.17 Másnap délelőtt, 14-én a Nemzetgyűlés elnöke egy küldöttség élén elvitte a királyhoz a Talleyrand által előadott határozatot. Ezalatt a gyűlés úgy döntött, hogy az alkotmánynak tartalmaznia kell az emberi jogok nyilatkozatát, és megválasztott egy új alkotmányozó bizottságot, amely azonnal hozzá is láthat a munkához. Talleyrand növekvő tekintélyét jelzi, hogy ő is bekerült e bizottságba. Nem tudjuk pontosan, mit tett 1789. július 14-én és a következő éjszakán, de valószínűleg közvetíteni próbált a képviselők és az uralkodó között. Az ő egyik közeli barátja, La Rochefoucauld-Liancourt herceg, a dúsgazdag, liberális arisztokrata volt az, aki a legendák szerint még az éjszaka folyamán, valójában azonban csak július 15-e reggelén felkereste az ágyában fekvő királyt. Talleyrand legújabb életrajzának írója valószínűnek tartja, hogy a püspök beszélte rá e lépésre.1 8 A herceg ismertette az uralkodóval a párizsi eseményeket, és rábeszélte, hogy tegyen engedményeket. A király még aznap délelőtt ellátogatott a Nemzetgyűlésbe. Egyes kortársak határozottan állították, hogy azt a rövid beszédet, amelyet a képviselők előtt elmondott, Talleyrand írta a számára.1 9 14 Michel Poniatowski: Talleyrand. Les années occultées (1789-1792). Paris, 1995. 42. 15 Poniatowski, M.\ Talleyrand. Les années i. m. 43. 16 Munro Prize: The Ministry of the Hundred Days: a reappraisal. French History. 1990. 317-339.; Munro Price: The Road from Versailles. Louis XVI, Marie Antoinette, and the Fall of the French Monarchy. New York, 2003. 74-83. ; Jean-Christian Petitfils: Louis XVI. Paris, 2005. 680-683. 17 Hahner P.: A Bastille i. m. 105-106. 18 Emmanuel de Waresquiel: Talleyrand le prince immobile. Paris, 2003. 125. 19 Adrien-Cyprien Duquesnoy: Journal sur l'Assemblée constituante, 3 mai 1789 - 3 avril 1790. I-II. Paris, 1894. I. 262.
