Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK - Hahner Péter: Talleyrand, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselője (1789-1791) VI/1339

1340 HAHNER PÉTER is ezt az álláspontot fogadtam el... Mindazonáltal kötelességemnek tartottam, hogy az állami pénzügyek több kérdésében felszólaljak. Elleneztem az assignaták létrehozását, az államadósság kamatainak csökkentését. Elég alapos véleményt tettem közzé azon elvekről, amelyek alapján szerintem nemzeti bankot kell alapítani. Javaslatot tettem az egységes súlyok és mértékek bevezetésére. Magamra vállaltam az alkotmányozó bizottság közoktatási jelentésének elkészítését is. "4 Ilyen szerény lett volna Talleyrand hozzájárulása az új Franciaország megalapozásához? Emlékirataiban hallgat arról, hogy ő javasolta az egyház bir­tokainak állami kisajátítását, hogy két héten át ő töltötte be az Alkotmányozó Nemzetgyűlés titkári majd elnöki hivatalát, hogy képviselőtársai kilenc bizott­ság tagjává választották meg, és hogy az 1315 fős gyűlés 96 leggyakrabban fel­szólaló képviselői közé tartozott.5 írásműveinek bibliográfiájában negyvennégy hosszabb felszólalást, indítványt és nyilvános levelet találhatunk, amelyeket az Alkotmányozó Gyűlés ülésezése idején vetett papírra.6 Ez volt az a „passzív sze­rep", amelybe ő 1789 és 1791 között „bezárkózott"... 1789-ben vallott nézeteiről nem harminc évvel később papírra vetett em­lékirataiból tájékozódhatunk, hanem abból a levélből, amelyet Lambesc herceg­nőhöz írt ez év október 9-én: „Egy igazságot be kell látnia, a forradalom, amely ma Franciaországban lejátszódik, elkerülhetetlenné vált... és e forradalom vég­ső soron hasznos lesz. A mai szerencsétlenségek és zavargások abból származ­nak, hogy egyesek meg akarják akadályozni, mások pedig siettetni próbálják... A harmadik rend a jogairól beszélt: voltak jogai, győzedelmeskednie kellett... Elkerülhetetlenné vált olyan határozott és bátor véleményt kialakítani, amilyent a körülmények megkövetelnek. Nagyon is ideje volt, hogy kitörjünk az elbizako­dottság és kényelem szűk köréből, hogy szélesebb összefüggéseikben vizsgáljuk meg a dolgokat, és felmérhessük az új korszakot, amelybe belépünk... A nyílt ál­lásfoglalás az egyetlen magatartás, amely méltó némi elismerésre.."1 Talleyrand tehát harmincöt éves korában, 1789-ben pontosan az ellenke­zőjét tette és vallotta mindannak, amit emlékirataiban megírt: nem „zárkózott be egy passzív szerepbe", hanem aktívan bekapcsolódott a forradalmi átalaku­lás folyamatának irányításába. A régi rend eltörlése s az új megalapozása 1789. május 4-én Talleyrand, Autun püspöke a nagybátyjával, Reims érse­kével együtt ott vonult Versailles-ban az egyházi küldöttség főpapjai között a re idi gyűlés megnyitó szertartásán. Másnap ők is végighallgatták a király és a miniszterek szónoklatait, majd harmadnap helyet foglaltak a papság küldöttei 4 Talleyrand, Ch.-M.: Mémoires. I. i. m. 163. 5 Edna Hindié Lemay. Dictionnaire des Constituants. Paris, 1991. 874. A kötetben tévesen szerepel azon bizottságok száma, melyekbe Talleyrand-t megválasztották: a 873. oldalon csak hét bi­zottság neve olvasható. A bizottságok teljes listája a következő: megszövegezési bizottság, határozati bizottság, alkotmányozó bizottság, tizeddel foglalkozó bizottság, pénztári bizottság, adókivetési bi­zottság, központi bizottság, egészségügyi bizottság és diplomáciai bizottság. 6 Talleyrand, Ch.-M.: Mémoires du prince de ... i. m. 1493-1495. 7 Talleyrand, Ch.-M.: Mémoires. I. i. m. 172-173.

Next

/
Thumbnails
Contents