Századok – 2012
TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293
FŐRENDIHÁZI REFORM MAGYARORSZÁGON 1885-BEN 1333 A javaslat sorsa tehát lényegében már a bizottsági tárgyalás során eldőlt, habár a kormány egy ideig még aggódott amiatt, hogy a rendszerint az üléseken nem résztvevő, viszont törvényhozói jogaik elvesztése miatt érthetően elkeseredett mágnások nagy tömege — akiket a Mérsékelt Ellenzék igyekezett aktív fellépésre bírni7 6 — nem fog-e most a szavazáson megjelenni és a javaslatot megbuktatni. Miben állt Tisza és a főrendek kompromisszuma? Legfontosabb része az volt, hogy Tisza engedett a kinevezett tagok nagy számából, és azokat 150-ről 50-re redukálta, azt is rögzítve ráadásul, hogy ezek közül egyszerre csak 30-at, utána pedig évente ötöt nevezhet ki az uralkodó. Cserébe úgy az Andrássy, mint a Zichy által vezetett főrendiházi csoport lemondott a választási elv behozataláról. Elvetve úgy a választást, mint a nagyobb számú kinevezést a kormány és a főrendek kompromisszuma garantálta, hogy a főrendiházat ezentúl is az örökletes arisztokrácia, a cenzus elfogadása után is bennmaradó mintegy 250 arisztokrata fogja dominálni. Szimbolikusan is kifejezte ezt az az Andrássy Gyula által javasolt változtatás, amely szerint a „felsőház" elnevezést elejtik, és meghagyják a „főrendiház" nevet. Zichy Nándor gróf, a konzervatív ellenzéki főrendi csoport vezetője egész későbbi pályája során elégedetten emlékezett vissza a reform körül játszott szerepére, s úgy látta: ő és a körülötte tömörülő főrendek hozzájárultak ahhoz, hogy a reform a konzervativizmus, a történeti jog szempontjait tiszteletben tartva valósult meg.77 Az egész főrendiház közhangulatának tett engedményt Tisza azzal, hogy elejtette a zsidó hitfelekezet képviseletének eszméjét. A főrendek a látszat kedvéért ezt azzal indokolták, hogy a zsidóság egyrészt vallásilag megosztott (ortodox és neológ részre) másrészt nincs kialakult hierarchiája, ezért nincs olyan egyházi személy, aki az egész zsidóságot képviselhetné. Mindamellett az indulatosan antiszemitáskodó főrendi politikusoknak Tisza később, a javaslat főrendiházi tárgyalása során világosan kifejtette: az izraelita felekezet létszáma és társadalmi súlya tény, amelyet mindenkinek el kell fogadnia, s ezért a zsidóságnak a közéletben megfelelő képviselettel kell rendelkeznie.78 A főrendek Andrássy javaslatára lemondtak a Tisza-féle javaslat által kínált törvénykezdeményezési jogról, egyrészt azért, mert a képviselőházzal kemény küzdelemre lett volna kilátás emiatt, másrészt azért, mert a javaslat az addig meghatározatlan kezdeményezési jogot törvényesen szabályozva éppen a legfontosabb kérdések területéről rekesztette volna ki őket.7 9 Ehelyett az eddigi gyakorlat fenntartását kívánták, amit Tisza el is fogadott. További engedményt tett Tisza azzal, hogy az egész főrendiház jelenlegi formájában választhatott 50 élethossziglani képviselőt, és ilyen módon a most kimaradó arisztokraták is képviseletet nyertek (legalább időlegesen) a Házban. Az „intranzigens" ellenzéki főrendek szerették volna elérni, hogy ez legalább ne „ideiglenes" intézmény legyen, hanem az 50 tag kihalása után is mindig 76 Orczy Béla levele Pápay Istvánhoz, MOL I. 34. Pápay-hagyaték, 1885. márc 21. 77 Csapodi Csaba: Gróf Zichy Nándor élete és politikája (1828-1911). Bp. 1993. 52. 78 Orczy Béla levele Pápay Istvánhoz, MOL I 34. Pápay-hagyaték, 1885. márc. 26. 79 Orczy Béla levele Pápay Istvánhoz, MOL I 34. Pápay-hagyaték, 1885. márc. 15.
