Századok – 2012

TANULMÁNY - Szalai Miklós: Főrendiházi reform Magyarországon 1885-ben VI/1293

FŐRENDIHÁZI REFORM MAGYARORSZÁGON 1885-BEN 1321 nyek közé való beillesztésére is hivatkozott, nyilvánvaló volt, hogy a kormány célja a kinevezett tagok magas számának megállapításával az, hogy a kormány és az uralkodó a két ház közötti esetleges konfliktus esetén az új tagok kineve­zésével bírja engedelmességre a renitenskedő második kamarát. A javaslat törvénykezdeményezési joggal is felruházta volna a főrendihá­zat, de ennek köréből kivonta volna a Magyarország és Ausztria közötti közös ügyeket. Tisza a tervezetet saját indoklásával együtt még e hónapban el is küld­te az uralkodónak. Ferenc József ezúttal nemcsak formaságnak tekintette elő­szentesítési jogát, hanem élénken érdeklődött a javaslat iránt, sőt bizonyos mó­dosításokat is indítványozott. Mindenekelőtt sokallta a nem katolikus egyhá­zak képviselőinek a számát. A tervezet szerint ugyanis minden protestáns püs­pök és más tisztségviselő is tagsági jogot kapott volna, de mert számukat csök­kentették, a reformátusok és az evangélikusok 6-6, az unitáriusok pedig egy fős képviseletet nyertek. Az uralkodó másik fontos és szintén teljesített kívánsága az volt, hogy a felsőházi törvény ne zárja ki azt a lehetőséget, hogy egyes nagy­birtokos arisztokraták mind a magyar második kamarában, mind pedig az oszt­rák Urak Házában tagsági jogot kaphassanak. A módosításokat a miniszterta­nács 1883 szeptember 26-i ülése fogadta el. A zsidóházassági javaslat és sorsa A reform tényleges megvalósulásához hozzájárult az is, hogy magát a fő­rendiházat a zsidókérdés felkorbácsolódása határozottabb, önálló fellépésre bá­torította. A nyolcvanas években, részben a kapitalizmus térhódításából fakadó szociális problémák, széles kispolgári-paraszti tömegek proletarizálódása, és a zsidóság ezzel egyidejű gazdasági térhódítása, részben pedig a még szigorúan ortodox, szokásaival és nyelvéve környezetétől élesen elkülönülő galíciai zsidó­ság bevándorlása miatt felerősödött az antiszemita mozgalom. A tiszaeszlári vérvádper után antiszemita zavargások söpörtek végig az országon, a parla­mentben pedig megjelent — külföldi, mindenekelőtt német példákat követve — az önálló Antiszemita Párt. Tisza Kálmán világosan megértette, hogy nem egy­szerűen egy vallási kisebbség elleni indulatok, hanem a liberális konszenzust, a tulajdonbiztonságot, a tőkés modernizáció egészét fenyegető, nemcsak a „zsi­dók", hanem a pénzpiac, a spekulatív tőke ellen irányuló, agrárius-újkonzerva­tív antikapitalista törekvések artikulálódnak az antiszemita irányzatban, ezért teljes erővel igyekezett útját állni annak. Tisza és a kormánypárt nemcsak adminisztratív eszközökkel és az anti­szemitizmus nyilvános elítélésével harcolt az antiszemitizmus ellen, hanem to­vább léptek: Tisza kezdeményezésére Pauler Tivadar igazságügy-miniszter ki­dolgozott egy törvényjavaslatot a zsidók és keresztények közötti polgári házas­ságról. A német „Notzivilehe" mintájára ez a törvény csak akkor tette volna lehető­vé a polgári házasságkötést, ha az egyházi házasságot egyházjogi okok kizárják. (A zsidók és a katolikusok közötti házasságnál ez volt a helyzet, mert a katolikus egy­ház — néhány szórványos kivételtől tekintve — a zsidó és katolikus közötti vegyes­házasságot még reverzális nyújtása esetén sem áldja meg.) A vegyesházasság le-

Next

/
Thumbnails
Contents